Karácsony és szilveszter után rögtön van Kedvesem Édesapjának
a születésnapja, így ennek alkalmából elmentünk egy hampshire-i pubba. Kedvesem
szerint ez nem egy jobb pub, de nekem nagyon bejött a berendezés és a
hangulata. Tény, hogy nem egy fancy, párizsi étterem, nem is egy trendy belga
gasztro bisztró, de az alkalomhoz pont megfelelt. (Jesszusom, most figyelem,
hogy elkezdem felcserélni a z és y betűket, mivel bent angol
billentyűzetem van – jááááj.)
Ha tehetem, igyekszem kipróbálni hagyományos, angol ételeket,
így megörültem, amikor az étlapon találtam ilyet és még a fogamra való volt is.
„Stilton and Ale pie... Mmmm... de jól hangzik“ – gondoltam és zokszó nélkül
rendeltem. Kedvesem is ezt kért. Gyakorlatilag ez egy tésztában sült pörkölthöz
hasonló forró étel. Baromi finom. Evés közben mondtam Kedvesemnek, hogy úgy
tudtam, a Stilton, az egy sajt fajta. Az is, mondta, bele van keverve a
pörköltbe. Áhá, így már mindjárt világos. Én alig bírtam az angol
hagymalevessel és a Stilton és Ale pie-jal, de Kedvesem 92 éves apjának meg sem
kottyant a csirkemáj pástétom előétel gyanánt, majd a csirkemell sült
krumplival, amihez még egy extra adag sült krumplit kért. Néztem a két
kisöreget – mivel a 90 éves barátnő is ott volt, aki előételt ugyan nem, de
csirkét sültkrumplival és fagylaltot tolt be – és elképedtem, mennyit képesek
enni. A szüleim, akik azért fiatalabbak náluk jóval, ennek töredékét bírják
enni.
Jóllakottan távoztunk, s jómagam nem ettem magam
degeszre, kellemes jóllakottság érzésem volt. Igen ám, de ez az érzet nem
csillapodott még órák múltán sem, mi több, már kezdtem magam furcsán érezni.
Kedvesem ekkor világított rá, hogy a Stilton & Ale pie egy nehéz étel, így
nem csodálja. Hát leesett a húszfilléres, vagy a penny, ahogy itt mondják.
Úgyhogy ha valaki nagyon finom, hagyományos angol ételre vágyik, akkor
feltétlen próbálja ki a fent emliített fogást, de számoljon vele, hogy nehéz és
lehet, hogy szenvedni fog utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése