IT

Január elején köremialben jelentették be, hogy új IT munkatársat kap a cég egy budapesti srác személyében. Az informatika ki van szervezve, tehát a nagy, nemzetközileg ismert IT cég alkalmazottja jön a cégünkhöz dolgozni. Megszűnt így az egyedüli magyarságom az angol irodában. Nem igazán érdekelt, nem oszt, nem szoroz. (Az jobban bántott volna, ha valaki a pesti irodából jött volna ki.)

A srác nem kifejezetten szimpatikus, bár szociológiát és pszichológiát tanult elsőre és utána vált belőle informatikus. De brrrr.... akkor sem. Simán játszhatná József szerepét egy bibliai filmben, kb ez jut az eszembe, amikor ránézek, szinte csak a régi öltözet hiányzik. Igénytelenül lenőtt fekete haj, amik fürtökbe csavarodnak a nyaknál, fekete borosta, vagy valamiféle szőrzet, hatalmas orr, és igénytelen öltözködés, egy farmer, egy póló, sportcipő és a derekán övtáska. Az utcán pedig kabát és amolyan PUF stílusú sapka, amiben kb egy ózdi kohásznak néz ki. Nem, nem akarom bántani szegényt, és a zsidókkal sincs semmi bajom, de rá valahogy ránézek és a hideg kiráz.

Egyik nap leült mellém ebéd közben. Beszélgettünk. Barátságos és nyitott voltam, elmondta, ő hogyan került ide, hogy én hogyan kerültem ide és érdeklődött, hogy hogyan boldogulok. Erre elmondtam a nehézségeket, amikbe ütköztem, amit tátott szájjal hallgatott végig. Vázoltam a bankszámla nyitás körüli hercehurcát, az angol lakcím problémákat, és az NI szám igénylést, az ingatlanirodák elvárásait.

-NI szám? Az mi? – kérdezte.

Itt már gyanús volt a dolog... Értem én, hogy gyorsan jött egy lehetőség neki, hogy 2 éves szerződéssel kijöjjön UK-be dolgozni, azt is értem, hogy cégen belüli kiküldetéssel valószínűleg más helyzetben van, értem azt is, hogy lecsapott a lehetőségre és úgy volt vele, hogy bátraké a szerencse és majd lesz valahogy, na de akkor is... az ég szerelmére! Hogy lehet úgy kijönni, hogy nem nézek utána alapvető infóknak?! Még ha a cége intéz dolgokat, akkor is tisztában kell lenni azzal, mi vár rám, mit követel az ország...

Elmondtam, hogy az NI szám kb a TAJ számnak felel meg és hogy ez alapján sorolják be az adóját is, kell a bérszámfejtésnek. Apropó, megkérdeztem, hogy ő most hová fog adózni, kitől fogja a fizut kapni, ki csinálja a bérszámfejtést. Fogalma sincs... Ahogyan arról sem, hogy az EU-ban nincs kettős adó- és TB fizetés... Jaj, istenem. Pedig mint utóbb kiderült, van Bristolban élő magyar barátja, meg olyan is, aki 3 évet élt kint. Hát akkor miért nem informálódott?!

Nem lenézni akarom, nem kritika akar lenni és nem is magamat akarom fényezni, egyszerűen föl nem fogom ésszel, hogy egy intelligens ember hogy lehet ilyen felelőtlen... (Bár tény, hogy az ő este rávilágít arra, milyen összeszedetten és felkészülten jöttem ki és ez azért jó érzés és büszkeséggel tölt el.) De az ő baja, hát csinálja. Én elmondtam, amit tudtam, és segítettem amivel tudtam, átküldtem hát pár dokumentumot és linket. Válasz zéró. Rácsetelek, hogy megkapta-e, ja igen, persze, csak el van foglalva. A cég által fizetett 4 csillagos hotelban két hétig maradhat. Kérdem, utána mi lesz. Tudom, hogy van neki is kerete, amit a cége fizet, így nem lehet gond. Azt mondta, még 2 hetet akar maradni a 4 csillagos hotelban. Mondom, én biztos átmennék a helyében a Travelodge-ba, ami ugyan kb egy otthoni Ibisnek felel meg, viszont fele annyiba kerül, a város közepén van, egy köpésre a vonat és a busz, nem kell sétálni (az elején ez még szempont, amikor ügyeket kell intézni), és így sokkal mobilisabb az ember, pláne ha meló után lakást kell menni nézni vagy hivatalos ügyet intézni (ne felejtsük, hogy itt minden bezár este 6-kor).  Arról nem is beszélve, hogy a büdzsét így jobban ki tudja használni. NB a 4 csillagos szálloda 20 perc sétára van a központtól. A válasz, hogy ő szeret sétálni és a szauna és a medence is annyira jó a Holiday Innben. Ja, bocs... Nem szóltam egy árva szót sem. Majd rájön, hogy annyira nem funny esténként esőben sétálni Angliában...

Másnap lemegyek, nagy meló közepén találom, kérdem, hogy állnak a dolgai, hebeg, habog. Visszamegyek a helyemre, rámcsetel, hogy elnézést kér a habogásért, de megdöbbent a ruhámon és hogy milyen csinos vagyok és szóhoz sem jutott. Öööö... furcsa. Ezt azonnal közli, de egy köszönömöt nem bír kinyögni.

Pár nappal később robusztus módon lezuhan mellém a buszon, gyakorlatilag ráül a mellettem lévő ülésen pihenő táskámra. Felriadok a telefonomból és dühös vagyok, hogy miért nem bírt legalább egy sziát mondani, hogy észrevehessem és elvehessem a táskám, meg is jegyzem komoran, hogy „szólhattál volna...“ Próbálok kedves lenni és érdeklődöm, hogy áll (persze felém kérdés, vagy érdeklődés egy szál se). Fölényesen közli, hogy aznap volt NI szám interjún, hogy lefoglalt egy szobát egy házban és hogy a bankszámlát is hamarosan nyitja, hogy sínen van minden, és hogy mától ő az egyetlen IT-s a cégnél, ő viszi az egészet és az első vezetői pozija – yes. Pislogok és meg sem szólalok. Kérdezem, sikerült-e elintézni a céggel, hogy még 2 hetet a 4 csillagos szállodában maradhasson. Nem, átmegy a Travelodge-ba (nocsak, nocsak...), mivel a Holiday Innbe részegen, Londonból jövet nem egyszerű hazasétálni. No comment.

Valami azt súgja, nem leszünk puszipajtások.