Munkába menet

Furcsa utólag feltölteni az írásokat, amiket a majd' másfél hónap alatt írtam a laptopon. Csak úgy áradt belőlem a szó...

 

Napi 4km-t sétálok, kettőt munkába menet, kettőt hazafelé. Örülök neki, mert minimum ennyi mozgás kell. Amikor szakad az eső, akkor mondjuk nem annyira, de erre hál‘ istennek csak néhányszor volt példa.

Reggel sötétben indulok és a legrövidebb utat választom, ami gyakorlatilag átvág mindenen. Először félelmetes volt sétálni, pedig van közvilágítás. A város után nagyon nehéz megszoknom, hogy itt nyugalom van és viszonylag biztonságban vagyok. A bevásárlóközpont és néhány kávézó már nyitva van, csak a bevásárlóközpontban lévő wc nem. Eddig hála istennek nem volt rá szükség, pedig az emberre rájöhet a szükség reggel... :) Ahogy átsétálok a bevásárlóközponton keresztül, az egyik padon minden reggel egy férfi ül egy hatalmas hátizsákkal a háta mögött. Amikor azt mondom, hatalmas, valóban hatalmasat értek alatta. Olyan nagy, mintha egy relax labda lenne benne, amin emberek irodákban szoktak ülni. Hajléktalannak nézem, pedig rendezett. Legalább is egy magyar hajléktalanhoz képest rendezett. Minden reggel ott ül és egy pohár kávét iszik, valószínűleg a Starbucks-ban veszi és pihen egyet, melegedik.

A másik állandó alak egy teltkarcsú, fekete (valószínűleg inkább afrikai, mint karibi) asszony, aki a Tesco előtti padon ül minden reggel és mobiltelefonon beszél valamilyen nyelven. Nem bírom megfejteni, milyen nyelven, de nem angol és nem is francia.

Amikor kiérek az áruházból, még mindig sötét van. Szemben velem egy ódon, angol pub, egy tipikus pub: The Rose – így hívják. Gyönyörű épület... Elhaladok az olasz hentes és zöldséges előtt, majd az aluljárón a másik oldalra érek át. A Tea Pot café már nyitva van. Ha wc-re kéne mennem, ez lenne az egyetlen lehetőség, meg még talán a Café Nero. A Tea Pot Café-t 1980-ban alapították. Nem semmi... Azóta működik, és a busztársaság is jegyzi: így hívják a megállót előtte. Mire a túloldalra érek, már virrad. Úgy tíz percet várok a megállóban, majd felszállok az ingyenes buszjáratra. Újév óta más sofőr van. Valószínűleg forgatják őket a járatokon. A régi, lengyel buszvezető nagyon közömbös volt. Jobban szeretem az újat. Ő mindig mosolyog és értékeli, hogy köszönök neki...