Boy George

Az egyik hétvégén, amikor kedvesemmel össze vissza rohangáltunk, este fáradtan huppantunk le az újdonsült kanapénkra. Ettünk valamit, és bekapcsoltuk a tévét. A Voice ment rajta, amit ő mindig is nézett. Én anno a Megasztár második részénél ráuntam a dologra, de hát annak már vagy 10 éve... No meg ez itt brit kiadás, hát lássuk. 

A zsűriben Boy George-ot leszámítva nem ismertem senkit, illetve később lesett, hogy Will I Am, a Black Eyed Peas egyik tagja. De Paloma és Ricky... pfff... nekem semmit sem mond. Enyhén felvont szemöldökkel néztem a műsort és nem számítottam semmi jóra. Ám magam is meglepődtem, hogy mennyire megkedveltem a műsort. Itt nem röhögik ki a jelentkezőket, mint otthon tette néha Soma, Presszer és a többiek, hanem építő jellegű kritikát mondanak, ami nem bántó. Az angolok ebben baromi jók. Nagyon, nagyon jók az asszertív kommunikációban. Amikor pedig kiválasztottak valakit, odamennek hozzá mindannyian és megölelik. Mondjuk, megfigyeltem, hogy az angoloknál ez baromi elterjedt és alap dolog. Bármit kapnak, vagy bárminek örülnek, ölelés jár érte. Nem túl mély érzésekkel teli ölelés, de egy "jaj de jó, köszi" ölelés. Nem, nem akarom ezt a zsűrit az egekbe emelni, csak a különbséget érzékeltetni. 

Ami miatt pedig szeretem nézni a műsort, az Boy George. Mindig is bírtam néhány meleg pasit, mert véleményem szerint érzékenyek, kifinomult ízlésük van, ápoltak és sok dologról el lehet velük dumálni (ez utóbbit csak feltételezem, gondolom). Sokszor volt az az érzésem, hogy sok hetero pasi példát vehetne egy egy melegtől. Ilyen pl George Michael is egyébként, róla is bátran példát lehetne venni stílusban, igényességben.
No de vissza Boy George-hoz. Életemben először az Everything I Own c. videoklipben láttam, és már akkor csíptem. Aztán persze láttam a Culture Clubban, de az sem külsőben, sem zenében nem jött be igazán. A legjobb dala szerintem a Crying Game c. film soundtrackje, a "The Crying Game". Tele van félhanggal és ahogy játszik a hangjával, az csodás. Érzéki dal, itt mutatja meg igazán, hogy tud énekelni. 
Ezek után nem követtem szemmel a pályafutását, számomra totál feledésbe merült ez az ember, egészen addig, amíg Kedvesemmel le nem ültünk azon a bizonyos estén a kanapéra tévét nézni. Hihetetlen az a pasas! Esküszöm, hogy jobban néz ki, mint valaha. Hihetetlen kisugárzása van. Olyan, mint ami keveseknek van. Legalább is az én szememben. :) Nagyon kevés híresség tud engem megfogni, de néhánynál érzek valami baromi erős, magnetikus hatást. Ilyen volt anno kislánykoromban Jean Reno is, vagy később Vincent Cassel, és most Boy George. Nem, nem úgy vagyok oda érte, mint pasi, de baromi férfias, csakúgy, mint George Michael, de utóbbinál nem érzem ezt a magnetikus vonzást. Boynál érzem. Pedig Boy... istenem, smink nélkül ő is egy senki, és pl ezen a fotón, meghízva, smink nélkül, éppen szabadulva a börtönből úgy néz ki, mint egy sorozatgyilkos... :-/

És íme a mostani megjelenése. Mennyivel másabb így. Na ugye, hogy  férfias...? Életében most néz ki a legjobban, esküszöm. De nem csak a külső... Igazi egyéniség, különleges stílusa van, baromi őszinte, egy igazi karakter és nagy mókamester. Pedig befelé dőlnek a fogai, amit nagyon nem bírok. 

 
Úgyhogy azt hiszem, Boy George fan lettem. :) Izgatottan várom, hogyan fog a csapata szerepelni és mit fog produkálni a színpadon velük a későbbiekben.