Január közepén vissza is tértem a témára, és igen, Attila jön, már csak a kérdés, hogy hol találkozzunk és hová menjünk. Ha elém jön kocsival, akkor a többiek látják és esetleg csatlakoznak, ami nem baj, csak ez esetben nem tudunk privát dolgokról beszélgetni. Ha valahol út közben találkozunk és mégis kiderült volna, hogy itt volt, akkor az udvariatlanság a többiek felé. Így nem tudtuk, hogy legyen, elengedtük és az élet meg is adta a megoldást.
Attila ugyanis végül ugyanabban a hotelban szállt meg, mint az új technikusunk. Paul (aki ugye ismerte Attilát és kedveli is) éppen csütörtökre tervezte, hogy beugrik a hotelba, hogy rendezze az új kollégánk számláját és utána iszogatni akart. Attila természetesen csütörtökön érkezett, így adta magát a dolog, hogy a Holiday Inn-ben találkozzunk. Úgy terveztük, hogy akkor ott megiszunk valamit és dumálunk Paullal, aztán lelépünk és elmegyünk vacsizni, hogy tudjunk beszélgetni magyarul.
Így is lett. Csütörtökön a munka végeztével naívan és ártatlanul mondtam Paulnak, hogy egye fene, akkor megyek én is sörözni, de egy szóval sem említettem neki Attilát. A vége az lett, hogy az új kolléga még túlórázott, tehát nem jött velünk. A hotelba érvén Paul rendezte a recepción a számlát, én pedig mondtam, hogy megyek és foglalok egy asztalt addig. Persze, hívtam Attilát, hogy merre jár, hol van, mire integetett egy asztaltól. Megtaláltam. Visszamentem Paulért és mondtam neki, hogy találtam egy jó kis asztalt, tetszeni fog neki. Nagyon jól sült el a dolog, mert nem vette észre messziről, hogy kihez vezetem, csak amikor pár lépésre voltunk, akkor ragyogott fel az arca az ismerőst látván. Volt nagy meglepetés és öröm. Ez a két ember két éve nem találkozott. Beszélgettünk vagy másfél órát, aztán Paul hazament, mi pedig elmentünk először a Charlotte Cottage-ba. Megmutattam Attilának a házat és nagyon tetszett neki, teljesen elégedett volt. Utána pedig átmentünk Cookhambe, a már tesztelt White Oak-ba, ahol egy finom vacsit ettünk és vagy este 11-ig beszélgettünk. Hihetetlen, hogy ő járt nálam először, hogy ő volt az első látogatóm. Örültem neki. Mindig fel tud rázni a fásultságomból az optimizmusával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése