Fészekrakás

-->

Akár tetszik, akár nem, és hiába én lakom itt egyedül, ez a lakás közös. Mindkettőnknek új terep, nincs az, hogy az enyém, amit megosztok a másikkal, vagy az övé és megosztja velem. Nem. Ez semleges terep. Közösen néztünk lakásokat, ezt is közösen néztük ki, közösen intéztük a szerződést, és közösen vettük meg a paplant, párnát és ágyneműt első lépésként. Először furcsa volt és szerettem volna úgy tekinteni erre a lakásra, hogy ez még mindig csak az ÉN lakásom, itt még mindig ÉN fizetek mindent és hogy én fene nagy önálló Nő vagyok.

Be kellett látnom, hogy ez már nincs így és rá kellett jönnöm, hogy ez nem baj, ettől nem leszek önállótlanabb.

Hiába én lakom itt, számomra fontos, hogy olyan környezetet alakítsak ki, ahol Ő is jól érzi magát. Ilyenformán olyan holmikat kell választani, ami mindkettőnknek tetszik. Nem egyszerű feladat... Hosszas keresgélés után sikerült olyan függönyt és kanapét találnunk, ami mindkettőnk ízlésének megfelel, így közösen vettük vagy vesszük meg ezeket. Már rég halogattam otthon az új tévé vásárlást, gondolom, ezért kaptam nehezített utat a tévé miatt, igaz elsősorban Neki szántam a tévét ajándékba. Megvan. Befektettem, utánajártam, megszereztem. Először féltem használni a félretett pénzt, de utána baromi jó érzés volt áramoltatni. Szóval tévé pipa.

Az egyik hétvégén megvettük Windsorban a függönyt (Laura Ashley, a kedvencem, és leértékelve, nagyon jó áron), a barkácsboltban pedig szigetelőanyagot. Otthon (milyen furcsa ezt kimondani) aztán nekiálltunk a dolgoknak: ő ablakkeretet pucolt, ami tele volt pókmaradványokkal majd leszigetelte őket, én pedig a terasz padlólapjai közül kapartam ki a mohát és a gazt. Meg volt a munkamegosztás, nem volt az, mint anno, hogy nekem kellett mindent a háztartásban csinálni... Néha még be-bekapcsol egy egy reflex az előző kapcsolatból és megijedek, hogy újra ez lesz. De ránézek a Kedvesemre, aki már a függöny felrakáson dolgozik, akinek megvan a kellő rutinja és nem rest dolgozni a ház körül és akivel végül feltesszük az új függönyt a lakásba. Sokkal otthonosabb így minden... Az első lépések. S ez bizony fészekrakás. Közösen. Jó érzés egy olyan emberrel tenni mindezt, aki képes cselekedni (igaz kell, néha egy kis löket neki), akivel van közös ízlés, akivel lehet együttműködni, haladni és fejlődni. Nincs mitől félni.