Húsvét

Csodálatos hét van mögöttem. Kedvesem nagypéntek előtt, csütörtökön érkezett és csak ma ment vissza. Nagyon jó volt ennyi időt együtt tölteni, még akkor is, ha az együttélés gyakorlásában voltak súrlódások. De ez nem baj, tanuljuk az együttélést türelemmel, megértéssel, tisztelettel. Menni fog, biztos vagyok benne. Már számomra sem teljesen idegen a gondolat és kezdek megbarátkozni vele, hogy nemsokára beköltözik. 

Meleg étellel és muffinnal vártam Kedvesemet. Újabb sütés, igen, és nagyon élvezem. Kis adagot csináltam most is, három áfonyásat és három csokidarabosat. Jól sikerült. Ez egyelőre még cukorral készült (igaz sokkal kevesebbet teszek bele mindig, mint amennyit írnak), de vettünk egy édesítőszert, ami egy sütőtesztben a legjobb eredményt hozta mellékíz nélkül és kiváló textúrát kölcsönözve a tésztának. Persze karamellt és bizonyos nehezebb süteményeket ebből sem lehet készíteni, de ezt meg is mondják. Szóval legközelebb kipróbálom az édesítőt. 
Csodás érzés volt nagypénteken lemenni a konyhába, reggelit készíteni és együtt megreggelizni. Gyönyörű tavaszi nap volt, együtt voltunk és tele csupa tervvel. Előtte persze készítettem listát, amit el is küldtem előző nap Kedvesemnek. Csak így tudjuk tartani a napot, különben szétfolyna minden és semmit sem tudnánk megvalósítani. Így viszont előtte van feketén fehéren, miket kell és szeretnék csinálni, kinyomtatja szépen, aztán hozzá írja, ha valamit esetleg elfelejtettem volna, vagy azt, amit ő szeretne. Így működőképes a dolog. :)

Nagypénteken elintéztük a bevásárlást, aztán elmentünk Readingbe körülnézni és shoppingolni. Ilyenkor inkább csak nézelődöm, egyelőre gyűjtöm az infót, hogy mit hol érdemes megvenni, na meg kihasználom az alkalmat, hogy mobilisak vagyunk. Egy két dolog azért szerepelt a listámon, konyhai cuccok főleg, hogy jobban menjen a sütés főzés. Aztán Kedvesem meglepett a cipővel, amibe hetekkel ezelőtt szerelmes lettem, és még egy doboz Thorntons bonbont is kaptam húsvétra. A nap végén nagyon boldog voltam a vásárolt holmikkal. Ez pénzben nem nagy összeg, még a cipő sem, de nekem a világot jelentették. És igen, még egy bilinek kinéző, porcelán Manson Cash süteménykeverő tállal és a mérőkanalakkal is boldog vagyok. :) Eddig szinte csak lakberendezésre, lakbérre és rezsire költöttem, na meg persze kajára, ezért az önfeledt öröm. 

A bonbont apránként ettük, ebéd után kiválasztottunk mindig egyet egyet és elfeleztük. Így mindketten megkóstolhattuk az összeset. Még nem fogyott el, mindig van belőle. Fő a mértékletesség. Nagyon úgy tűnhet, hogy itt most megy az édesség zabálás, pedig nem. Még akkor sem, ha húsvét vasárnap megsütöttem életem első sajttortáját. Ezek kis adagok és ezeket is napokig esszük és ésszel. A sajttorta is jó lett, pláne elsőre, de tudom, mit fogok másképp csinálni legközelebb. 

Egy szónak is száz a vége: sokat mászkáltunk, igyekeztünk kicsinosítani a lakást és élvezni minden együtt töltött percet. Mindjárt mutatom az eredményt.