Amikor megtudtam, hogy mi történt Brüsszelben, hihetetlenül megrázott, szinte sokkolt és magamba roskadtam. Pár nappal a történtek előtt írtam le a blogba, mit éreztem, amikor ott jártam, aztán tessék... Hihetetlen volt, hátborzongató és félelmetes érzés. Nagyon megviselnek az ilyen és ehhez hasonló erőszakos dolgok, szinte átérzem az egészet. Belegondolok, milyen lehet az, hogy az ember éppen utazik valahová - mindegy, hogy munkába, vagy szabadságon van, vagy csak éppen arra járt valamiért -, és aztán paff... nincs tovább, meghal. Elköszönni sincs idő senkitől, semmire sincs idő elintézni. Nem tudom, melyik a jobb halál: az, amikor az ember tudja, hogy x ideje van hátra és mindent el tud intézni, vagy az, amikor beüt a krah és fájdalommentesen távozik. Mindenhogy szörnyű, de ez így de pláne. Még ragozhatnám, de szeretnék szebb dolgokról írni. A lényeg így is érthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése