Mintha érezné a sors, hogy lelkileg most milyen állapotban vagyok. Még mindig nem "hevertem" ki Ervint, pedig a legtisztább és legvilágosabb vele kapcsolatban volt minden. Mégis... Olyan ez, mint egy vulkán: hetekig fortyog bent a láva, izgulunk, hogy mikor tör ki, aztán egyszer csak hopp, kitör, izzik a láva, de aztán ahogy kiér, meg is dermed. Szóval lehet, hogy azért nem jön most semmi és senki a társkeresőn... mert még nem vagyok túl rajta, és nem adok ki magamból olyan jelt.
Érdekes módon a barátaim is csöndben vannak, semmi mozgás. Nem is tudom eldönteni, hogy jelen esetben ez jó, vagy inkább rossz.
És talán az sem véletlen, hogy az állás oldal kezd beindulni. Kezd? Na jó, ez túlzás... A lényeg, hogy a jövő héten megyek egy AC-ra és ma hívott Rita, hogy náluk is van valami. Utóbbi jobban izgat, meg kell mondanom.
Hát ez van. nem túl sok, de most nem tudok többet írni és nem is akarok. Menni kéne futni, mert jó az idő, de egyszerűen nincs kedvem. De azért csak lepasszírozom magam valahogy a rakpartra.
