2009. július 9., csütörtök

Kattintgatás

Eszement dolog ez az egész!
Itt ülök dél óta a gép előtt - csak néha állok meg és tartok pár perces vagy éppen egy kutyázásnyi szünetet -, és csak kattintgatok. Ma visszamentem a régi keresőbe. Igen, oda, ahol a sok őrült van. Muszáj volt, mert a normálisabb kissé behalt. De dél óta csak söprök. Elutasítom az igénylőket, és koptatom a "nem megfelelőket" immáron jóval nagyobb rutinnal és magabiztossággal. Célirányosan haladok, minek fecséreljek időt olyanokra, akik nem jönnek be és reménytelenek...?

Szóval itt ülök magányomban, és kattintgatok, mint egy idióta. Törlök, írok, elküldök, pipálok. És sehol semmi. Egy normális ember nem akad horogra. Türelmes vagyok, de elnézve a társadalmat, azért ez elég gáz... Dominát keresnek. Bennem? Te jó ég...

Aki meg kellene, az meg... á, komolyan reménytelennek tűnik ez így. Most épp a kedvem is elment mindentől. Nem vagyok letargikus, de azért lehangol ez az egész.
És nézem őt, mikor lesz online, és nem tudom, mit várok ettől. Hogy majd jobb érzés lesz az, amikor fent van és még több nőt kábít? Mert a mostani sem jobb, hogy szabad és nincs gép előtt, ergo akár minden nap másnál lehet... Tiszta dili vagyok.

Megyek futni, hátha az eltereli a gondolataimat.