Berendezkedés

Azt hiszem, végleg berendezkedtem a remete életre. :-) Ma este, óra után alig vártam a villamoson, hogy hazaérjek, hogy levigyem sétálni a kutyát, és hogy aztán laptoppal az ölemben beüljek az ágyikómba és blogot írjak, meg emailt. Most normális vagyok? De valahogy szeretem ezt csinálni (mondjuk nem mindig), megnyugtat. Szóval élem a kis világom és néha lesznek kalandjaim jobb híján. Meg marad a triumvirátus, ami időről időre felbukkan az életemben (Leó, Mac-i, Milka). Jobb megoldást nem tudok. Mert az már tisztán látszik, hogy ez a téma nem akar összejönni.