Mindig megrendülök, amikor balesetekről látok fotókat. Vajon ki/mi, mikor és miért dönti el, hogy akkor ott kell lennie valakinek? Nézem a szörnyűséges képeket és arra gondolok, vajon mit érzékelt, látott az a szerencsétlen, akibe éppen beleszaladt egy kamion? Az ütközést még felfogja, aztán paff, filmszakadás illetve filmpergés...? Az élet filmje. És neki már nincs lehetősége elrendezni a dolgait, elbúcsúzni azoktól, akiket szeret, vagy egyáltalán rámosolyogni arra, megölelni azt, akit szeret. Ez borzasztó. Törékeny az élet. Nem tudhatjuk, mikor hajt belénk egy barom, aki benarkózott, vagy egy kamionsofőr, aki nem aludt azért, mert egyrészt félti az állását, másrészt azért, mert az áruval oda kell érnie valahová, ahol eladni akarnak, de azonnal, hogy aztán nagyobb legyen a bevétel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése