Török szegfű

Nyár este van. Az orvostól jövet egy parkon keresztül sétálok át, ami telis tele van fiatalokkal. Beszélgetnek, mulatnak, zenét hallgatnak, andalognak. "Hm... nekem is így kellene töltenem az estéimet, emberek között és akkor talán lenne esélyem megismerni valami értelmes embert" - tűnődöm. Ehelyett haza tartok kis lakásomba, hogy aztán visszavonultan töltsem el ezt az estét is. A parkban azért hál' istennek sokak szeme megakad rajtam, és ez jó érzéssel tölt el. Érzem, hogy kihúzom magam és ragyogok. A buszmegállóban ácsorogva az előttem elhaladó autókból is férfi tekinteteket kapok el sorra: a farmerszoknya és a lilás árnyalatú, mély dekoltázsú, keresztben megkötős selyemblúz megteszi hatását. Igen, nyár van. Ilyenkor mi, nők többet mutatunk magunkból, nem csoda hát, hogy vonzzuk a pillantásokat. A busz végre megérkezik, de ahogy kinyílik az ajtó egy hatalmas csavar esik ki belőle. Szerencse, hogy nem a fejemre. A sofőr nem szerelheti meg, tilos, ezért leszállít a buszról mindenkit, nem megy tovább. Ő is sajnálja, az utolsó körén volt, s most túlórázhat, amíg ki nem jönnek a szerelők. Most valahogy ez sem idegesít föl. Kisétálok hát a villamoshoz, ami aztán hazáig repít. Ahogy leszállok és közeledem a virágos bódé felé, úgy érzem, most nem szabad elfojtanom a vágyam. Már múlt héten is szemeztem egy csokor virággal. Kiválasztom hát, és megveszem a kedves fiatal lánytól. "Hm... török szegfű. Ez anyai nagyanyámat juttatja az eszembe, az ő kertjében nőtt ilyen és ott láttam először életemben ezt a fajtát." Eszembe jut az irdatlan nagy telek, ahol gyerekkorom nyarait töltöttem, és amelynek minden szegletére emlékszem. Emlékszem, hogy mi minden nőtt abban a kertben kezdve a zöldségeken át a gyümölcsökön keresztül a különböző virágfajtákig. Minden volt abban a kertben, minden. Még arra is emlékszem, mi hol nőtt, le is tudnám rajzolni a kert alaprajzát. Teljesen a szemem előtt van, belém égett. Pedig anyai nagyanyám kemény egy asszony volt. Soha nem éreztem, hogy szeret. Szeretett ő a maga módján, de nem emlékszem, hogy valaha is mondott volna egy kedves szót, vagy megérintett volna. Vett pizsamát és esernyőt karácsonyra, aminek gyerekként nem tudtam örülni, mert játékot szerettem volna kapni. Nyitott az OTP-ben takarékbetétkönyvet nekünk, amit akkor még nem tudtam értékelni, mert nem értettem. Persze után marha jól jött az akkoriban hatalmas összegnek számító tizenkétezer forint. Csinált nekem lekváros fánkot, mert az volt a kedvencem és megtanított römizni és hímezni. De másra nem emlékszem. Tíz éves voltam, amikor meghalt. A török szegfűről ő jutott az eszembe. Kezemben a csokor, és még több férfi néz meg. Lágyan megsimítom a virágot. Tetszik. Haza sétálok a nyári estében.