Minél inkább belelátok és értem az asztrológiát, annál inkább félek. Túlzás nélkül állíthatom, hogy életem első 30 éve merő kötöttség, rugalmatlanság, teher, leárnyékolás volt. Persze, mindenkinek a saját élete a legfontosabb és minden relatív, így biztos, hogy vannak sorsok, melyek százszorta nehezebbek az enyémnél. Mégis, ahogy én megéltem az első harminc évet, az nem volt egyszerű.
Harminc éves koromtól kezdett kinyílni a világ, és kezdtem igazi Skorpióvá válni. Erre jön a Szaturnusz és két évig ott rontja majd a levegőt az én szép kis 5-ös házamban (szerelem, szex, önmegvalósítás, életöröm stb.), ahol is a legtöbb bolygóm található. :-( Szóval megint ellenőrzés, jól csinálom-e a dolgokat, mire mentem, és kontroll. Áúúú, nem akarom... Aztán meg a Plútó fog telibe kapni, amikor a descendensre ér és onnan fog fényszöget vetni a bolygóimra. Na, ott aztán lesz hadd el hadd. Szóval remek... :-S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése