"Elfojtott vágyakkal nem lehet élni!"

"Elfojtott vágyakkal nem lehet élni!" - mondja az idézet a hastánc terem ajtaján. Már egy ideje méregetem ezt a mondatot. Nem véletlenül.
Vannak dolgok az életben, amelyek reménytelennek és esztelenségnek tűnnek, mégis valamiért azt érezzük, hogy dolgunk van vele. Amikor már számtalan kört lefutott az ember, amikor már minden barát megdorgálta az embert, amikor már semmi újat nem vár, amikor már számtalanszor padlóra került, akkor is úgy érzi, hogy valamiért nem véletlen, hogy abban a helyzetben van. Valószínűleg szüksége van arra a tapasztalásra, mindegy, hogy pozitív vagy negatív eredménnyel a végén.

Már csak két mécses ég. Lágy fényük mellett mégis tökéletesen látom az előttem elnyúló nagy testet. A krémet szétkenem a tenyerem között, hogy megmelegítsem, majd óvatosan az ölembe veszem és masszírozni kezdem a talpát. Teljes átéléssel csinálom, egyszerűen imádok hozzá érni. Érzem, hogy a szenvedély majd szét feszül a testemben és fogaimat erősen összeszorítom. Becsukom a szemem, hogy még jobban átadjam magam a pillanatnak. Mindent végig nyomkodok: a lábujjakat, a talpat, a sarkat, a lábfejet, sőt még a vádlit is. Amint kész vagyok az egyik lábbal, betakarom, hogy ne fázzon, majd a másikat is megmasszírozom. Érzem és látom, hogy közben ellazul a teste. Most a vádlik következnek, s én erősen húzom végig kezeimet az izmokon, melyekbe legszívesebben beleharapnék. Bele is harapok gyengéden. Felnevet halkan. Kezeim feljebb siklanak, már a combokat masszírozom, s ujjaim elérnek egészen az alsónadrágjának száráig. Nehezen fogom vissza magam, szeretném, ha a kezem a narancssárga, feszes boxer alsóra tévedne. "Ó, nem, de nem lehet. Nem szabad." - sóhajtok magamban. Még mielőtt áttérnék a hátára, a kezek jönnek. Ehhez le kell venni a felsőt. Leveszi. Kényelmesen elfekszik a párnák között, és én mellé ülök törökülésben. Kezét kezembe veszem és az ujjai hegyétől a válláig masszírozom egyik, majd másik oldalon. Isten látja lelkem, nem tudom, miért imádom ezt ennyire csinálni. Különösen a kezét. Ahogyan a kezét szorítom, szenvedélyem alvó vulkánként akar kitörni. De nem lehet... Nem bírok magammal, és a hasát és a mellkasát is lágyan bekenem, megsimogatom. Mellette térdelek, s amint beszívta a krémet a test, puszilgatni kezdem, s ujjam hegye felfedezőútra indul. Simogatom, s csókokkal lepem el a testét. "Egyszerűen szeretem ezt az embert" - gondolom magamban, miközben érzem, hogy a felsőmből kilógó derekamat megérinti és cirógatni kezdi. "Istenem, de jó ez..." - dobban meg a szívem. Átölelem, felső testünk összeér, miközben még mindig mellette térdelek. Megfogja a kezem, s gyengéden a legkeményebb pontjára helyezi. Félve érintem meg, miközben kedvesen dorombol és sóhajtozik. Zavaromban tovább csókolom a testét, ami oly nagyon ízlik. Egyik kezével a hátamat simogatja, a másikkal kiszabadítja magát alsónadrágja fogságából.
-Csak egyszer fogd meg rendesen a farkam, kérlek! - suttogja. Nem is merek oda nézni, de eleget teszek a kérésének, s megmarkolom. Finom a bőr rajta. Már nehezen bírj, sóhajtozik. Ránézek, s ráfekszem a mellkasára. Fejem két kezébe fogja, s a hajam hátra simítja.
-Szép vagy! - suttogja. Mosolygunk egymásra. Az arcát puszilgatom, és várom, hogy megcsókoljon. De nem, a homlokomat húzza magához és arra ad puszit.
-Cccá, még ilyenkor is a homlokpuszival jössz... - jegyzem meg. Kezét az arcom elé teszi, ujjait szétnyitja, amiket egyesével végig puszilok gyengéden. Becsukom a szemem közben, s ujjait végig perdíti a számon egymás után, majd hirtelen a száját érzem a számon. Beleborzongok a csókba, s ahogyan a nyelve áthatol a számba. Először gyengéden, majd hevesen csókolózunk. Bizsereg a bőröm ettől. Nem is tudom, mikor csókoltak meg utoljára érzéssel. Ez az, ami a legjobban hiányzott már. Nem is a szex maga, hanem a csók.
Nyögdécsel, és azt szeretné, ha megérintem a legérzékenyebb pontját. De vívódom, hogy szabad-e ezt nekem. Hirtelen kicsúszik a számon, hogy ez nem az én reszortom, mire azt feleli, hogy akkor jól csőbe húztam. Simogatjuk egymást lágyan, gyengéden a mécsesek fényénél. Férfiassága ágaskodik, s én is jelét adom a vágyakozásnak. Felhúzza a felsőm, s a mellem simogatja.
-Nagyon szép melleid vannak. - mondja halkan, majd a szájába veszi őket. Ekkor már nem bírom tovább, és fokozatosan csúszom lefelé. Mellemmel a hasához szorítom keménységét, és így mozgatom egy picit, majd a nyelvem hegyével megérintem a makkját. Felszisszen. Érzem, hogy jó neki, ezért finoman a számba veszem, és előbb mintegy vákuumot képezve szívni kezdem, majd körkörös nyelvmozdulatokkal kényeztetem.
-Ú, ne vigyél el, kérlek!
Megcsókolom.
-Ez nagyon jó volt, s ebből már én tudom, hogy nagyon jó lehet. - mondja elernyedten. - Legalább nem rontjuk így el. - folytatja, miközben arcomat két tenyerébe fogja és a szemembe néz.
-Nem gondolod, hogy ezen már egy picivel túl futottunk? - kérdeztem. Szenvedélyesen, de nem vadul csókolózunk, majd az oldalamra fordít, és a mellem nyalogatja. Kezével beletúr a hajamba, majd szája a nyakamra téved. Persze eltalálja minden érzékeny pontomat, s ettől felszisszenek, s nyögdécselek. Ez bepörgeti. Szorosan öleljük egymást, s egyszer csak azt érzem, nem tudom tovább elfojtani a vágyam. Lecsúszok a testén, és finoman kényeztetem a számmal. Liheg, sóhajtozik, kezeivel a hajamat kócolja, a nevemet suttogja, majd óriási üvöltés hagyja el a száját, ahogyan átlendül a kéjponton. Meg sem tudok mozdulni, úgy szorít magához, míg a kéj szétárad a testében.
-Huh, ez nagyon, nagyon jó volt, elképesztő. - nyögi halkan. - Nem is hittem volna.
-Látod, én mondtam, hogy sosem volt rá panasz.
Egymás mellett fekszünk, simogatjuk egymást, de érzem, hogy nem tudom magamba engedni. Nem, amíg van Tündérke. Lehet, sőt biztos, hogy ezt sem kellett volna. De sosincs semmi sem véletlenül, ennek már ki kellett jönnie belőlem, belőle, a helyzetből. Nem tudtam tovább elfojtott vágyakkal élni. Pláne egy ilyen csodálatos éjszakán.