Test és lélek

Amikor január 30-án voltam a javaslat-napon, a Tarot kártya azt üzente, hogy egyensúlyban kell tartanom a testet és a lelket, és így képes leszek megfejlődni magam. Nem is vettem észre, nem is tudatosan alakítom ebben a szellemben az életem már több, mint egy hónapja, de rájöttem, tökéletesen meg tudom valósítani az egyensúlyt.

Igazán kellemes hétvégén vagyok túl. A pénteki kíméletlen hideg ellenére a bevásárlás mellett döntöttem, s így feltölthettem a hűtőszekrényemet. Hazaérvén mindent elpakoltam, s míg ment egy adag mosás, addig két barátnővel is sikerült beszélgetnem. Este kellemes fáradtsággal aludtam el, s reméltem, hogy reggel, amikor elhúzom a függönyt, már fehér lesz minden.
Nem lett, ezért kicsit csalódott voltam.

A szombatok már egy hónapja hasonlóképpen telnek. Reggel séta a kutyával, majd indulás hastáncra. Amikor elindultam, akkor kezdett szitálni a hó a dermesztő hidegben. Szeretek végig sétálni a Pozsonyi úton a táncstúdióig. Szeretem az ottani boltsort: könyvesbolt, hastáncruhák, elegáns női divat üzlet, házi rétesező, virágbolt csodálatos dekorációval, képkeretező, ékszerbolt, antikvárium. Mindegyik kirakatot megnézem ilyenkor.
Háromnegyed kilenckor léptem be a patinás bau haus ház lépcsőházába, s azon tűnődtem, milyen fantasztikus, ha valaki meg tudta valósítani magát, az álmát azzal, hogy saját táncterme lett. Jól esett megérkezni a keleties világba. Tanárnőm már türkiz kék hastáncruhában fogadott, éppen teát főzött a tanítványoknak. "Még mindig gyönyörű ez a nő és csodás alakja van." - merengtem. "De szeretnék én is olyan nőies lenni, mint ő." Arab zene szólt halkan, és közben öltözni kezdtem. Amíg megérkeztek a többiek, a képeket fürkésztem. Rengeteg kép van a falon a tükrök fölött, mind-mind fellépésekről, bemutatókról, arab tánctanárral, barátokkal. Vannak kedvenc képeim. Azok leginkább, ahol érzem a tánc mély átélését. Lassan befutott mindenki, s elkezdődött az óra. Már a bemelegítő gyakorlatok is lefárasztottak, éreztem. De ezeket szeretem a legjobban. Képzeletem szárnyra kap, s szinte látom, ahogy az arab, perzsa világban és Indiában a nőket éppen a csábítás technikájára, a táncra tanítják. Nincs más dolguk, csak megtanulni, hogyan kell szépnek lenni, finoman mozogni, kényeztetni. Tanárnőm mindig tesz némi kitérőt az órán valamilyen témában, így most is. Az ember egyszerűen lassan magára szedi tőle azt, hogyan kell Nőnek lenni. S ekkor villan be, hogy dédanyáink korában még bizony voltak táncórák és illemtan órák, ahol a hölgyek megtanultak táncolni, viselkedni, megtanulták, mire hogyan illik reagálni, mi méltó egy nőhöz és mi nem. Lehet, hogy ezt ösztönösen kéne tudnunk, nem tudom. De nekem fogalmam sincs róla, bevallom. Egyrészt a családi hátterem sem olyan, másrészt a mai társadalom sem arra tanít, hogy egy nő Nő legyen. Éppen ezért élvezek mindent, amit Yasminnál tanulok. Mindent. S megszületett bennem az elhatározás, hogy új(abb) ruhatárat is teremtsek, s jobban adjak magamra. A szünetben kinéztem a bordó fátyol szerű függöny mögül, s láttam, hogy már nagy pelyhekben hullik a hó. Micsoda kontraszt! Kint végre igazi tél van, bent pedig melegség és Kelet. Belekóstoltam a teába és elámultam a kellemes íztől. "Mmm... mi ez?" Erdei gyümölcs tea volt, egy jobb fajta. "Ilyet nekem is vennem kell." - mormogtam magamban. Az idő hamar elszállt a tükrök előtt, s menni kell tovább.
Jó háziasszony és gazdi módjára következő utam a henteshez és a sarki boltba vezetett. "Most már minden megvan, ami kell". - állapítottam meg megelégedettséggel. Még az erdei gyümölcsös tea is. Amint hazaértem, főztem is egy kancsó teát, annyira megtetszett. Kis adag maradék az ebédem, de nem is kellett több, hiszen pici szusszanás után az aerobiké a szerep.

Azt szeretem Icában, hogy ad visszajelzést. Ahogy átöltözve kiléptem az öltözőből, végigmért, s a következőt mondta:

-Jól van! Meg vagy dicsérve, Drága!

Látja, hogy alakul az alakom, és ezt visszajelzi, aminek én fölöttébb örülök. A nagy hó miatt kevesebben jöttek a délutáni órára. Nem baj, jobban elfértünk. Ica mindig szadi órákat ad le, pláne 90 percben. De cseppet se bánom. Már a bemelegítésnél szakadt a víz rólunk. Egyszerűen örömöt érzek akkor, amikor ott vagyok, hallom a vidám, mai zenéket (amelyeket magamtól sosem hallgatnék, de itt megszerettem őket) és erre mozgok. Ez az öröm kiül az arcomra is: mindig mosolyogva csinálom végig az órákat. Amikor Ica olyanokat kiabál be, hogy "Na, mi van, csajok? Mi lesz a farsangi fánkkal?", vagy hogy "Erről van szó!", akkor jókat nevetek, pláne, amikor a tükörben összeakad a tekintetünk.
Mint mindig, most is úgy éreztem, mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Ilyenkor mindig lassan sétálok haza. Szakadt a hó. A lelkem örül ilyenkor. Amióta az eszemet tudom, imádom a havat.
Otthon várt hűséges négy lábúm, de még nem volt séta idő. Gondoltam egyet, s betettem a "Csengetett, Mylord-ot", s közben végre megcsináltam azt a keleties, csili-vili, öröm színű karkötőt, amit már vagy két hónapja terveztem megcsinálni. Kiéltem hát kreatív énemet is. A mécsesek az ablakpárkányon gyönyörű kontrasztot alkottak az este kék színével. "Mmm... kint esik a hó, bent mécses, gyöngyözés és angol humor. De szeretem az ilyen délutánokat!"


Este a kutyámat meglepetésként éri a nagy hó. Hintalóként kezd ugrálni előttem, s orrával túrja a havat. Persze eszi is. Szeretem nézni, ahogyan vidáman kocog a hóban. Zene füleimnek, ahogyan ropog a hó a lábam alatt. "Végre!" - örvendezek. Bármerre nézek, mindenütt hó, minden csillog tőle. Nem is csillog, szikrázik.
Az este már a léleké, miután a testet egész nap megdolgoztattam. Asztrológia házi feladatot csináltam, és este kellemes fáradtsággal és egy jó könyvvel feküdtem le aludni.

A vasárnapot szintén a házi feladatba való elmélyülésnek szántam, no meg a főzésnek. Büszke vagyok arra, hogy már másfél hónapja ügyelek arra, hogy főzzek, hogy legyen ebédem a munkahelyemen. Három napra főztem előre. Jó érzés. Utána már csak a szenvedélyemnek hódolok: asztro-blog és privát blog. Mindezt persze mécsesek fényénél.

Lehet, hogy mindez másnak unalmas, nekem nem. Megnyugszom attól, ha egyensúlyban vannak a dolgaim, ha mindent meg tudok csinálni, amit szeretnék. Ez egy ilyen téli hétvége volt. Foglalkoztam a testtel és a lélekkel is. Boldog vagyok ilyenkor.