Ma valamiért nagyon érzékeny vagyok. Nem tudom megmagyarázni, miért. Gyorsan nézek egy tranzitot, s bár ha a tranzitot nézünk, akkor a Holdat épp nem kell számításba venni, mégis mondják, hogy a Hold helyzete befolyásolja hangulatunkat. A Hold most újra az Oroszlánban van. Megfigyeltem, hogy a múltkor is pont akkor volt törékeny a lelkem, amikor a Hold az Oroszlánban volt. Érdekes.
Egy kolléganő, aki decemberben már olyan szinten volt, hogy a fia óvónője javasolta, keressen föl pszichológust, most rajtam játszott pszichológusosat. Decemberben úgy volt, hogy segítséget kér tőlem, de végül nem kért. Nem is bántam. Időközben észrevettem, hogy borzasztóan erőszakos, és éhes a figyelemre. Magyarul csak a középpontban szeretne lenni, amit persze megértek, hiszen nincs kivel beszélgetnie, egyedül neveli a fiát. Ezen kívül valamiért nem tudtam benne megbízni teljes mértékben. Éppen ezért kerülni kezdtem. De ő csak nyomult, és csak nyomult.
Ezt tette ma is. Pedig a múltkor már elmondtam neki, hogy nem látom értelmét úgy beszélgetni vele, hogy ő kijelenti, hogy csak a tekintélyelvű férfiak véleményét fogadja el. Rendben, elfogadom, hogy ő csak ezt fogadja el. De akkor nem is tépem a számat, mert minek. Úgy érzem, teljesen feleslegesen mondok bármit is, falra hányt borsó az egész. Ha meg nem, akkor pedig csak leszívja az információt rólam, és ezzel az energiámat is. Ez így nem biznisz sehogy sem. Ennek ellenére ma is terhelt a gondolataival, s reméltem, hogy a reakciómból rájön, hogy nem vagyok vevő a diskurzusra. De nem jött rá. Csak nyomta egészen addig, amíg kilyukadtunk oda, hogy az én állapotom ijesztő, hogy én „észosztásnak” veszem azt, amit ő ír, és hogy én védekezve támadok ellene.
Szerettem volna megszabadulni e kellemetlen kolléganőtől, mert nem egy nyelvet beszélünk. De ő csak nyomta. Tény, hogy szokásom védekezni, tény, hogy másképp élhetek meg dolgokat, mint ő, de miért kezd el cincálni, amikor nem kértem rá? Miért játszik rajtam pszichológust, amikor ő jár pszichológushoz? Baráti viszonyban pedig nem vagyunk, hogy a véleménye kérdés nélkül is érdekelne. Ezt nem is értem. Azt hiszem, ez tipikusan olyan, mint amikor az emberek elmennek az orvoshoz, ott elmondják nekik, mi a bajuk, és utána otthon a szomszédnak elkezdik felállítani a diagnózist a szomszéd tünetei alapján. Egyből azt hiszik, hogy ők is orvosok.
Ez az eset kiborított. Persze, mert bizonyos pontomat eltalálta, s ezért egyből riadót fújt a Hold és a Szaturnusz és visszabújt a páncél mögé, másrészt azért, mert nem állt szándékomban magamról beszélgetni. Olyannyira kikészültem, hogy szinte remegtem. Egyébként sem vagyok most rózsás helyzetben, sok dolog gyötör, szorongok. Majdnem elsírtam magam. Egyetlen vigaszom az „öröm színű” karkötőm volt. Ha ránézek, megnyugszom. Annyira csodálatos. És ezt sem tudom megmagyarázni, hogy miért van. Egyszerűen ilyen hatással van rám, és kész. Keleties hangulat, csillogás, villogás, meleg színek, otthon vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése