Vannak napok, időszakok, amikor tényleg fogalmam sincs, minek élek. Mármint, hogy mi a célja az én életemnek, mit teszek hozzá a világhoz. Ilyenkor teljesen feleslegesnek érzem magam, és a létezésem.
Éppen ezt ecseteltem Annának, aki azt mondta, hogy dehogynem van célja az életemnek. A barátja vagyok. És ő szeret engem. És hogy gondoskodok a kutyáról is. Ezek az apró dolgok is boldoggá tesznek, nem csak a világmegváltó dolgok.
Amikor este hazaértem, rájöttem, igaza van és a következőt írtam neki:
"Igazad van, Anna.
Élni akkor is szép és jó, ha éppen nincs pasi és ha Paul nem szeret.
Szeretem,
amikor kijössz velem a Borárosra. Holnap is kimennék, mert le kell
adnom a lila lakkcipőm sarkaltatni. Meg akarok csirkeszárnyat venni,
hogy legyen ebédem. Kimegyünk majd délben?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése