Arra ébredtem, hogy a kezemet puszilgatja. Erőtlenül megfogtam a telefonom és megnéztem, hány óra volt. Már nem emlékszem, csak arra, hogy még messze volt az ébresztő. Aztán amikor valóban fel kellett kelni és készülődtem, odafeküdt az ajtóhoz. Gyanús volt, hát siettem. Gyalog mentünk lefelé, nem vártuk meg a liftet. A második emeleten nem bírta tovább: bepisilt. Nem is ez ijesztett meg, hanem az, hogy véreset pisilt, és hogy lent, mint egy kerge marha, rohangált fel-s alá és vagy tízszer pisilt egymás után. Persze feljöttem és feltakarítottam a lépcsőházat, de aztán még visszavittem sétálni. Újból pisilt többször is. Agyam kattogott, hogy mi tévő legyek, mikor vigyem el orvoshoz.
Ahogy beértem a munkahelyemre, Anna átjött. Látta rajtam, hogy baj van, ezért elmeséltem neki egy tea mellett, hogy mi történt. S azt is elmondtam, hogy mostanában átjárja a szívemet az érzés, hogy egyszer csak ő már nem lesz. És hogy akkor nem tudom mi lesz. Ő nekem az egyetlen, aki van. Aki szeret, aki benne van a mindennapjaimban. Ilyenkor megálljt kell parancsolni a gondolatoknak, tudom. De akkor is fel kell fogni, hogy egy nap igen... eljön a pillanat. Kicsordult a könnyem és az asztalra potyogott.
-Ugye tudod, hogy nem tudod az időt megállítani és visszafordítani? - kérdezte gyengéden.
-Igen, persze, hogy tudom. De akkor is! Egy teknős miért él száz évig? Egy varjú miért él ötven évig?
-De egy varjú nem ad annyit, mint egy kutya.
-Hát nem. Éppen ezért kéne fordítva lennie.
-Nem, Gizi. Minden így van jól, ahogy van. Ez az élet.
Utána olvastam a neten, hogy mi lehet a véres vizelet mögött. Kullancs kilőve, az nem volt benne. Nem is igazából az érdekelt, hogy mi baja van, hiszen azt nem a netről fogom megtudni, hanem az orvostól, hanem hogy elég-e, ha csak hétfőn viszem orvoshoz. De megijedtem az olvasottaktól, így elkértem magam délután előbb. A főnök nagyon rendes volt, ebéd után hazaküldött home office-ba.
Amikor hazaértem, láttam, hogy bepisilt. Majdnem elsírtam magam, hogy milyen rossz gazdi vagyok, és hogy neki milyen rossz így... Levittem, megint sokszor pisilt. Aztán délután irány az orvos. Készült ultrahang, s hála istennek negatív, nincs semmi daganat, semmi kő. De nem is egy szimpla felfázás, hanem bakteriális húgyúti fertőzés. Kapott három injekciót, 10 napig antibiotikumot és C-vitamint. Ez 12 ezer forint volt. nem érdekel, csak ez a kiadás sem volt tervezve. De a lényeg az, hogy jobban legyen és én is megnyugodtam.
Most alszik. Szuszog. Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése