Nem szeretem a Republic-ot, de ez a daluk, a "Sosem voltál, mindig vagy" valamiért megfogott és nagyon a fülembe mászott. Mi több a dalszövegről Zsolt jut az eszembe, aki persze, hogy megkeresett hetekkel ezelőtt. Nem is válaszoltam neki, mert nem akartam újra beülni a hintába. Nem akartam, hogy kezdődjön elölről a "vekengés", ahogy Leó mondaná. Igyekeztem a sok rosszra gondolni, hogy megálljt tudjak parancsolni magamnak. Akkor is, ha ez egy "végzetes" kapcsolódás-kapcsolat, vagyis sosem fog megszűnni közöttünk az érzelmi kötelék, akkor sem, ha nem vagyunk benne egymás látókörében.
Ma elkapott egy szentimentális pillanat és majdnem írtam neki. De megálltam. Gyorsan más zenét tettem be és "Hunterre" gondoltam, akkor is, ha fogalmam sincs, vele mi lesz...
Huh...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése