Már a villamoson éreztem, hogy itt valami nem stimmel. Az egyik szememre homályosan láttam. "Basszus, nem hiszem el! Mit csináljak? Forduljak vissza?" - mérgelődtem. Nem volt nálam táska, így folyadék sem volt nálam, hogy a lencsémet megtisztítsam. Hirtelen eszembe jutott, hogy végül is épp abba a bevásárlóközpontba tartok, ahol anno bevizsgálta a csaj a szemem. Kilenc óra előtt voltam öt perccel. Nem érdekelt, én bizony bementem. Elmondtam, hogy náluk csináltattam lencsét (a csaj emlékezett is rám), és hogy bulizni megyek, nincs nálam semmi, nem látok, adjanak egy kis löttyöt, hogy elhárítsam a vészhelyzetet.
A csaj nagyon laza volt, egyből bevitt a vizsgálóba és "megterített" nekem a művelethez. Elámult, milyen szép a sminkem :-)), és kérdezte, én csináltam-e. Naná! megpucoltam a lencsét, aztán mondta az optikus lány, hogy ilyenkor célszerű egy pót lencsét magammal vinni. "Hogy ez miért nem jutott az eszembe...?" - csaptam a homlokomra kérdőn. Hiába na, majd jön a rutin.
Tíz órától iszonyatosat ugráltunk a kis csapattal jobbnál jobb zenékre. Igazán élveztük. A tábori szobatársammal, "Nyuszival" pedig istentelenül roptuk újfent. :-) Annyi szépséghibája volt az estének, hogy éjféltől ismét nem láttam semmit a lencsémre tapadt sminktől. :-) Érdekes volt így létezni... Olyan, mint amikor az ember szeme könnyel telik meg, de nem engedi kibuggyanni. Hazamenni hajnali fél háromkor még érdekesebb volt, de túléltem. Háromra már ágyban is voltam.
Aludtam négy órát, majd mentem hastáncra, ahol is négy és fél órát (!!!) táncoltunk. Na utána dőltem ki.
De jó volt tombolni, és hihetetlen, hogy bír létezni olyan hely, ahol a zene is az ízlésemnek megfelelő. Megyünk újra, az biztos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése