Mostanában sokszor felmerül bennem a halál gondolata. Jobban mondva az, hogy egy nap, mi is csak ott végezzük a tepsiben fekve, cetlivel a lábujjunkon anyaszült meztelenül. Fogalmam sincs, miért foglalkoztat ez ennyire... Talán a Plútó a deszcendensemen? A Szaturnusz hamarosan eléri a Napomat. Vagy ő okozná ezt bennem? Akkor már inkább a Plútó... Ellenben a Vénusz a Holdamat érte el. :-)
Az is eszembe jut, hogy kéne írni egy végrendeletet a jelszavaimmal, és el kéne helyezni valami biztonságos helyen (ügyvéd?). Hogy ha már nem leszek, akkor valaki (kérdés, ki, hiszen utód nincs, és kérdés, a barátok közül ki él majd túl engem) majd törölje a postafiókomat, meg minden egyéb helyemet, ahol szereplek, például ezt a blogot is. Na meg hogy értesítse a távolabbi barátokat és ismerősöket, mert hát honnan tudnák maguktól, hogy már nem vagyok... De most komolyan. Belegondoltam, hogy mondjuk ír valaki az emailemre, és nem kap választ. Nem kap automatikus üzenetet, hogy a postafiók megszűnt, ezért nem gondol semmi rosszra, max arra, hogy éppen nem érdekel engem az ő sorsa. Na de honnan tudná meg, hogy meghaltam...?
Néha olyan érzésem van, mintha érezném a közelgő halálomat, ezért készülök ennyire. De remélem, hogy tényleg csak a tranzitáló Plútó okozza, és nem arról van szó, hogy befellegzett, vagy hogy megőrültem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése