Cookham-ről nekem egy dolog villan be azonnal, Kenneth Graham meséje, ami minden angol gyermek számára ismert, The Wind In The Willows. Graham állítólag itt nyert ihletet a könyv megírásához, mert nagyon elbűvölte a Temze ezen szakasza. Nos, engem is lenyűgöznek a kis házikók, és a templomtól és annak kertjétől szinte elájultam. Gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy ez csak nekünk, idegeneknek nagy szám, mert az itteni építészet és kultúra annyira más, mint a mi közép-európaink. Ha Magyarországon barangol az ember, majdnem minden faluban talál egy katolikus templomot, ami nagy valószínűséggel baromira hasonlít az ország többi katolikus templomához. Most tekintsünk el a bazilikáktól és mondjuk a hóllókői, unikumnak számító templomtól. Nos, valami hasonlót érezhetnek az angolok is. Számukra nem nagy durranás, én viszont ámulatba esem. Ahogy ilyen templomkerteket látok, fantáziám egyből szárnyra kap, szinte látom a Sherlock Holmes-történeteket, a kísértethistóriákat vagy éppen Poirot nyomozását... Mindenből árad a kultúra, a történelem, az ember nem győzi kapkodni a fejét. Talán azért ennyire különleges itt minden, mert a szigetországot nem tudták bevenni évszázadok óta és így meg tudta őrizni szépségeit.
Ami ezen a képen nem látszik, de nagyon szép kezdeményezés, hogy a hamvakat nem falakba teszik, hanem a kertben különféle növényeket és virágokat ültetnek annak az emlékére, aki a földbe került azon a helyen és kis tábla jelzi az illető nevét, születésének és halálának évét.
A vasútállomás
A cookham-i mocsár



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése