Royal Mail

Anna barátnőm nagy vásárló. Együtt szoktunk volt shoppingolni és túrni menni, illetve rengeteg holmit vásároltunk a Vaterán, az eBayről vagy éppen a Sportsdirectről, Mango Outleről. Mivel ő is szereti az egyedi holmit, születendő kislányának rengeteg ruhát összevásárolt az eBay-en, mondván, hogy sokkal olcsóbb és igényesebbek is. (NB valóban olcsóbbak, a túrkálóban 2 ezer forint körül van egy rugdalózó, az angol eBay-en pedig 200 forintért veszi darabját. És ilyenje biztos, nem lesz másnak.)
Anna olyannyira belelkesedett, hogy úgy rendelt holmit az érkezésem előtt az akkor még csak leendő lakcímemre, hogy nekem nem is szólt csak napokkal utána. Most hagyjuk, hogy mennyire megdöbbentem és hogy enyhén szólva tapintatlannak éreztem. Szerencsére szállásadóim nagyon rugalmasak és jót nevettek a dolgon.
Az első nap, amikor is az első csomagoknak meg kellettek volna, hogy érkezzenek, Anna kétségbeesetten rám írt, hogy sajnos elfelejtette megadni a feladónak a házszámomat, így be tudnék-e menni a postára. Mondom, ha az én nevem van rajta, akkor a postásnak lövése sem lesz, hogy melyik házhoz jöhetett és így vissza fogják küldeni a feladónak. Házigazdám szerint, ha a postás az itteni közösség valamelyik tagjának kézbesítené, akkor valahogy ki tudnák deríteni és eljutna hozzánk. De nagyon kevés esélyt láttam erre. Mindegy, Anna így járt, kapkod, türelmetlen, nyomul, megérdemli a leckét.
Másnap munka után beléptem a szobámba és három csomagot találtam az ágyamon. Kérdeztem a házigazdám, hogy a bánatban sikerült? Azt mondta, az egyik csomagon rajta volt a házszám, így a postás a nevem alapján összerakta, hogy a másik két csomag is ide valósi. Rögtön megírtam Annának a jó hírt, mire az alábbi választ adta, amin hangosan felnevettem:

"Yesssss... A Royal postában lehet bízni." 

:)