Ahogyan meg vagyok rökönyödve a mezítlábas balerinákon novemberben, ugyanúgy meg vagyok rökönyödve néhány étkezési szokáson. Az hagyján, hogy mindenki vedeli a teát és hogy ebédre jobb esetben egy szendvicset esznek, de azt végképp nem értem, hogy itt nagyon, de nagyon sokan esznek chips-et (amit ők crisps-nek hívnak, hiszen a chips nem más, mint sült krumpli) ebédre snack gyanánt. Azok is, akik amúgy kényesen vigyáznak a vonalaikra (Paul) és arra, hogy mit esznek. Egyszerűen nem megyek el mellette...
A másik, van a csapatunkban egy nagyon aranyos leányzó, négy évvel fiatalabb nálam. A jobb oldalon mankót hord, mert valami történt tini korában a térdével. Nem hordozza állandóan, csak ha messzebbre megy. Az egyik karján is állandó jelleggel egy kötés van. Amikor egyik reggel megkérdeztem Paul-t, hogy Cherylnek készítünk-e teát, mondta, hogy nem, mert Cheryl nem teázik, rossz a veséje. Te jó isten, gondoltam magamban, még mi egyéb baja lehet szegény lánynak... Szóval nem teázik, ellenben vedeli a dobozos Light kólát az automatából. Felmerült bennem a kérdés, hogy az nem gáz a vesének úgy mégis...? Ennyi sok szar (már bocsánat) adalékanyag egy szintetikus italban... Még senkit sem láttam vizet inni az irodában. Gyakorlatilag csak én iszom vizet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése