Gyűjtést szerveznek a cégnél a menekültek megsegítésére. Körbeküldtek egy listát, hogy mire van szükség, s főleg tisztálkodószerek és ruhák voltak a listán. Szívem elszorult a felhívást olvasván, és azonnal továbbküldtem a Kedvesnek, hogy a pénteki heti bevásárláskor szeretném ezeket is rátenni a listára, mert ennyinek bele KELL férnie.
Minden pénteken a Tesco-ban vásárolunk be a következő hétre, így itt vettük meg a gyűjtéshez a dolgokat. Szappant, tusfürdőt, fogkefét, fogkrémet, betétet, pelenkát, baba törlőkendőt, férfi, női meleg zoknit, gyerek harisnyát. Összesen 40 fontot fizettünk, vagyis fejenként 20 fontot adakoztunk. Döbbenetes... ez, amit vettünk egy családnak pár hétre elég. Ilyenkor látja az ember, hogy mennyi mindene van és hogy nem is kell annyi minden, és nem is olyan nehéz lemondani dolgokról. Megjegyzem, számtalanszor eszembe jutott a karácsonyi vásárban is, hogy itt mennyi gyerek és ember szórakozik, mulat, temérdek pénzt költenek el az emberek, míg egy rakás szerencsétlen fázik, éhezik, menekül a hideg tengeren... Persze az élet nem áll meg és azért nem szabad feladni a saját életünket, mert másnak nem annyira jó, mint nekünk, de azért elgondolkodtató...
Mindenesetre nagyon jó érzés volt tenni valamit, jó érzés jónak lenni. Ha csak egy csepp is a tengerbe, akkor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése