Mini panettone

Szokás szerint itt mindenki képeslapot ad karácsonyra az irodában. Szerettem volna valami mással előrukkolni és mivel új megszerettem a sütést, de vigyázni akarok a saját vonalainkra, így a legjobb az, amikor kollégának lehet sütni és így próbálkozni. 

Mini panettonékat akartam sütni, amiket aztán kis zacskókba akartam csomagolni és egy szalaggal megkötni. Egyszerű, mégis mutatós, karácsonyi, saját készítés és cuki. Gyorsan szereztem is egy receptet, megvettem az alapanyagokat, ám döbbenten konstatáltam, hogy sajnos itt nem lehet élesztőt kapni. Illetve lehet, de csak por formájában (amit én még életemben nem használtam). Olyan élesztőt, amit otthon lehet kapni, itt csak online lehet rendelni pár bolton keresztül, illetve Londonban van egy skandináv bolt, ahol árulják. Úgyhogy az élesztő is felkerült az otthon beszerzendő áruk listájára. Majd lefagyasztom. (Megjegyzem, grízt sem lehet kapni. Egy helyen láttam 2 kilós kiszerelést, köszi...)

Szóval neki veselkedtem, ám sajnos az első sütés teljesen ehetetlen volt, a közepe nyers maradt. Mint utóbb kiderült az oka az volt, hogy nem kelt meg a tészta rendesen. Csalódott voltam, de tudtam, hogy az élesztő az oka, hiszen otthon rengetegszer csináltam keltésztát (pizzát is) és mindig jól sikerült. Úgyhogy utánaolvastam az élesztőt gyártó cég honlapján, hogy milyen arányokban kell használni. Nem csoda, hogy az első próbálkozásom nem sikerült: másfélszeresét használtam az előírt élesztőpornak... 
Vasárnap újból megpróbáltam, immáron már az új receptet használva, és lőn: a tészta megkelt, és pompásan sikerültek a mini panettonék. Igaz, még mindig nem olyan, mint friss élesztőt használva, de örültem, hogy sikerült. 

Kis zacskókba tettem őket, szalaggal kötöttem meg a zacskó száját és kis fenyőfára írtam a kollégák neveit. Nos, az itteniek valamiért nem tudják értékelni az ilyesmit, de engem ez nem rettent el. Nem azért csinálom, hogy hálálkodjanak vagy cigánykereket vessenek, hanem azért, mert jó érzés csinálni, adni, figyelmesnek lenni, akkor is, ha ők érzéketlenek ilyesmikre. Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy érdekes az itteniek viszonyulása a házilag, saját kezűleg készített ajándékokkal kapcsolatban. Olyan, mintha a karácsonyi lapokhoz lennének szokva és minden, ami ettől eltér, nem tudják értelmezni. Szomorú egyébként... Otthon tuti, hogy a többség totál odalett volna ilyen ajándéktól. Mert mi, magyarok valahogy sokkal érzékenyebbek vagyunk és a szemünkben a saját készítésű ajándéknak értéke van. 

De akkor is jó érzés volt megcsinálni és adni. Az íze baromi jó. Magyar élesztővel újra próbálkozom majd.