Talán azért érzem, hogy gyorsan elröpült az advent, mert már novemberben elkezdtem készülni a karácsonyra. Terveztem, nézelődtem, kit mivel lephetnék meg, illetve összeírtuk, mit nézhetnénk meg, milyen programra mehetnénk el. Nem panaszkodom, úgy érzem, jól sikerült a készülődésünk, nem szakadtunk meg és még kikapcsolódni is volt időnk.
Utolsó programnak szerettem volna elmenni egy carol service-re, ahol karácsonyi dalokat énekelnek. Vadul böngészni kezdtem a netet, hol tartanak ilyen éneklést, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy bizony már majdnem mindenütt túl voltak ezen, vagyis lekéstük. Aztán egyszer csak találtam egyet Winchesterben. Mivel amúgy is terveztük meglátogatni Kedvesem édesapját karácsony előtt, megkérdeztük, hogy lenne-e kedve velünk tartania. Persze, hogy volt kedve. Így aztán vasárnap leugrottunk hozzá és együtt ebédeltünk a barátnőjével, aztán útnak indultunk Winchester-be. A város fantasztikus hatással volt rám, ahogyan áthajtottunk rajta. Mondtam is, hogy ide vissza kell jönni rendesen körülnézni, mert nagyon inspirálónak hat.
Nos ez a karácsonyi vásár a katedrális mellett sokkal inkább bejött, mint a londoni. A kicsi jégpálya is hangulatos volt. Nem akartam elhinni, hogy mekkora sor volt a katedrális előtt az adventi misére várva. Szerencsére nem kellett sokat várni és be tudtunk menni a templomba és már ülve várakoztunk tovább.
Számomra csodálatos ez az egész, kórust hallgatni megható, mindegy, hogy egyházi vagy sem. Ugyan csak pár hagyományos dalt énekeltek, örültem, hogy azokat ismertem. Egy órás volt a szertartás, szóval teljesen kibírható. Szívesen megnéznék egy angol betlehemest is, de azt 24-én csinálnak a gyerekek. Majd egyszer talán itt leszek 24-én...
Mindenesetre hangulatos volt és jobban ráhangolt a karácsonyra. Igaz, az angol karácsonyra, de legalább hangolt. Nem nagyon tudom megmagyarázni, de bennem két különböző érzést kelt az angol és a magyar karácsony és a kettőt nem tudom összehangolni. Nem tudom, ez jó-e vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése