Kiejtési nehézségek

Az első magyar szavak egyike, amit Kedvesem megtanult, az a "patkány". Hogy miért éppen ezt, nem véletlen. Az első igazi közös "nyaraláson" (szabadságon) voltunk Dublinban, ahol is éppen a híres Phoenix parkban sétáltunk. Egyszer csak megláttam egy állatkát a tó partján, és lelkesen felkiáltottam: "Nézd, egy mókus!" Kedvesem jobban szemügyre vette a jószágot, majd rezignáltan közölte, hogy "Az nem mókus, hanem egy patkány!" Jót nevettünk, hogy mekkora patkányt láttunk Dublin híres parkjában, és Kedvesem ezek után tanulta meg a patkányt magyarul, amit olyan aranyosan mond akcentussal (kicsit n-nel a végén, semmint ny-nyel). 

Az egyik szomszédom itt egy baromi magas, vékony, vöröses hajú ötvenes pasi. Egyedül él. Reggel korán sétálni megy (vagy vásárolni), hétvégén már korán reggel bicajra pattan és elmegy tekerni, aztán délre már kint is szárad a kimosott bicajos holmija a teraszon. Esténként is szoktam sétálni látni. Hogy dolgozik-e egyáltalán, vagy otthonról dolgozik, nem tudom. De lépten-nyomon bele tudok botlani az utcánkban a legkülönbözőbb időszakokban. De rendes pasas, nincs vele gond, sőt örülök, hogy itt van, valahogy ő jelentette és jelenti az állandóságot és valami biztonságot, amikor egyedül voltam, vagyok. 

Egy reggel Kedvesem éppen kivitte a csomagolóanyagos szemetünket, amit egy külön erre a célra telepített, kék színű kukába kell tenni. A konyhában voltam, és láttam, amint a szomszéddal beszélgetésbe elegyedett. Amikor bejött, kérdeztem, mit beszélt a szomszéddal, mire elmagyarázta, hogy eltűnt a kék kuka és megkérdezte a szomszédot, hogy mi lett vele. A szomszéd neve állítólag Brett, aki elmondta, hogy a kék kuka valószínűleg beesett a kukásautóba (??) és ezért rendeltek az önkormányzattól egy új, csomagolóanyagos kukát. Innentől kezdve, bármikor megláttuk a szomszédot, mindig tettünk valamilyen megjegyzést, mit tudom én, hogy "Brett főz" vagy "Brett otthon van" stb. 
Egy nap, átnéztem a postát és az egyik levelet "Rhett E-nek" címezték. Mondtam magamban, hogy ez csakis a szomszéd lehet, és akkor Kedvesem bizony félrehallotta a nevét és nem Brett, hanem Rhett. Gyorsan meg is üzentem Kedvesemnek, aki azt vágta rá, hogy ó, a Rhett név wales-i név. 
Amióta tudjuk, hogy a szomszéd Rhett és nem Brett, megjegyzéseinket természetesen átalakítottuk, és már Rhett-nek hívjuk. Igen ám, de itt jön be a magyar ember kiejtési nehézsége. Sokat szenvedtem például, hogy a "flash" és a "flesh" szavakat helyesen ejtsem ki, mivel mást jelentenek és elég vicces lehet, ha éppen nem a megfelelő szót használom (ejtem ki) a mondandómban. Állítólag mára már jól ejtem ki ezeket a szavakat, ám a szomszéd újabb nehézséget gördített az utamba. Amikor ugyanis azt mondom, hogy "Rhett is at home", vagyis, hogy Rhett otthon van, akkor Kedvesem megkér, hogy ne nevezzem szegényt patkánynak ("rat"). Erre próbálom újra és újra egymás után helyesen kiejteni a nevét, de Kedvesem szerint mindig patkánynak hangzik... :) Pedig isten látja lelkem, nem direkt csinálom. Sőt belegondolok, milyen kellemetlen lenne, ha találkoznék a szomszéddal és köszönnék neki, hogy "Hello, Rhett" és szegény "rat"-nek, azaz patkánynak hallaná... Egy szónak is száz a vége, kitartóan gyakorlom eme wales-i név helyes kiejtését. 

Kedvesem zseniális, de fanyar humora, ami egy egy váratlan megjegyzésben szokott megnyilvánulni, mindig megnevetettet. Ma reggel ő készítette a reggelit, én már a megterített asztalhoz ültem le, amikor is a következőt mondta:

"So Patkány is playing with his car this morning in the front garden."

:)))