Lement a Drag Race UK harmadik évada. Emlékszem, amikor az első indult, még a cottage-ben laktunk és péntek este 11-kor adta a tévé, amikor is az esti show-műsor után már lefeküdni készültünk. Ám valamiért ott ragadtam a kanapén és aztán az első pár perc után annyira megfogott a műsor, hogy izgatottan végig is néztem szépen. Nemcsak az aznap esti részt, hanem az összeset, aztán a második évadot is és most a harmadikat is.
Az első évadban úgy gondoltam, hogy a teljesítmény alapján a vörös hajú, profi táncos-énekes Divina Di Campo-nak kellett volna győznie, ám a döntőben el kell ismernem, hogy a válaszok alapján én is The Vivienne-t választottam volna. Azonnal föltűnt, hogy Ru Paul azért választotta az utóbbi művészt, mert válaszában nem magát fényezte és nem azt ecsetelte, mennyit tett le az asztalra, hanem hogy szeretne a hozzá hasonlóan magukat nehezen felvállalni tudó meleg fiataloknak segíteni. Számomra azonnal világossá vált, hogy Ru Paul nemcsak szépséget, eleganciát, eredetiséget, tehetséget keres egy drag-ben, hanem olyan személyiséget, aki ADNI akar, aki segíteni akar, aki a közönséggel akar foglalkozni.
Aztán eljött a második évad, ahol nagyon hasonló szitu állt elő: ott volt Bimini, aki szexi volt, ügyes, intelligens, mindig megújult és más arcát volt képes mutatni, aki vicces volt és közvetlen, de az utolsó kérdésnél ő is elrontotta: azt mondta, azért kéne neki a koronát megkapnia, mert annyi mindent letett az asztalra és annyi mindenben fejlődött és csak szeretné, ha a szülei büszkék lennének rá. Ez mind IGAZ! De ez kevés ill NEM ez az, amit Ru Paul egy drag-ben keres! És akkor jött Lawrence Chaney, aki azt válaszolta, hogy szeretne a közönséggel interakciót, szeretne szórakoztatni és segíteni más melegeken. Bamm! Naná, hogy ez nyomott a latba Ru-nál.
És mi történt most, a harmadik évadban? Ott állt a színpadon három önző drag queen jelölt. A háromból kettő kapásból azt mondta, hogy azért érdemelnék meg a győzelmet, mert olyan jól teljesítettek a verseny során, hogy annyi mindent letettek az asztalra. A harmadik is hasonlókat mondott azzal a kivétellel, hogy megemlítette, hogy szeretne másokat inspirálni, hogy ha valamit elhatároznak, akkor meg tudják csinálni.
Naná, hogy a harmadik lett a győztes.
Én elhiszem, hogy ott, a színpadon egy fárasztó verseny után, ahol tesztelték a tánc, az ének, a humor tudást, a kreativitást, a kézművességet, a sminktudást és a jó ég tudja, hogy még mit, baromi büszke lehet az ember magára, hogy mindezt abszolválta. Na de senkinek nem tűnt föl eddig, hogy Ru mi alapján dönt az utolsó fordulóban, pláne, ha nagyon szoros a verseny...?
Ez csak nekem tűnt föl eddig...? Ha igen, akkor esküszöm, hogy meg kéne magam hirdetni drag queen tanácsadónak és jó drágán eladni a tanácsomat azzal kapcsolatban, hogy mit mondjanak a színpadon az utolsó kérdésre... Lehet, hogy jó sokat kaszálnék vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése