Karácsony első napja van. Mostanra már az ember telítődött a szokásos karácsonyi dalokkal az üzletekben, templomban és az utcán éneklőktől vagy zenélőktől. S bár imádom Angliát, az angol kultúrát, nem is beszélve az angol karácsonyi kórus dalokról, valahogy úgy érzem, a jóból is megárt a sok. Nem azt mondom, hogy unalmassá váltak, de valami olyasmi. Kell néha egy kis szünet, hogy az ember újra elvarázsolódjon általuk. Mint amikor otthon bámulattal néztem Poirot karácsonyát és teljesen magával ragadtak a benne elhangzott karácsonyi dalok.
Karácsony első napja van. Délelőtt a cambridge-i King's College fiú és férfikórusa énekelt gyönyörű karácsonyi dalokat, ami arra volt elég, hogy valamennyi karácsonyi hangulata legyen az embernek. Bill ilyenkor főzi az angol karácsonyi ebédet, amivel boldog, ahogy a délután három órakor elhangzó királynő beszédjével is. Ilyenkor érzem, mennyire angol, hiszen olyan boldog az angol szokásaival.
Miközben főz, én egyedül ülök a kanapén és a kórus után körbenéztem, mi ment még a tévében. Észrevettem André Rieu több órás karácsonyi műsorát, így gyorsan csatornát váltottam. Bill nagyon szereti André Rieu-t és amikor 4 éve elvittem őt Amszterdamba a koncertjére, én is pozitívan csalódtam benne. Nem azt mondom, hogy minden stílust szeretem, hiszen a musicaleket ki nem állhatom, de becsülöm a komolyzene iránti elkötelezettségét és hogy szórakoztatni akarja az embereket szépséggel és értékkel.
Szóval benyomtam André Rieu-t a tévében, Bill boldog, nekem pedig felüdülés európai karácsonyi dalokat hallgatni. Istenem, de jó! Végre valami más. Hiszen a jóból is megárt a sok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése