Sokat gondolkodom, hogy vajon olvassa még bárki is ezt a blogot egyáltalán. Nem mintha számítana, hiszen évekkel ezelőtt azt tanította Andi, hogy úgy írjam, akkor is írjam, ha senki sem olvassa. Ne azért írjam, hogy olvassák, hanem, mert írni akarom. Ez teljesen így van. Olyan, mint egy terápia. Vagy barát. A blogon kimondhatok mindent és minden bánatomat elmondhatom. Meghallgat. Írni jó. Akár olvassák, akár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése