Két héttel ezelőtt pénteken az irodában voltam. Egyedül persze, mert senki sem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön. Ahogy ültem a laptop előtt, elkezdtem a kezemmel csapkodni az orrom előtt. Azt hittem, egy hajszál belelóg a hajamba és van rajta valami szösz. Aztán este, amikor a tévé előtt ültünk, észrevettem, hogy ez bizony nem szösz, és nemhogy még mindig ott van, hanem egy szabálytalan formájú, amolyan pókháló szerű folt lebegett a szemem előtt függőleges irányban. „Á, biztos csak a fáradtság miatt van” - gondoltam.
Másnap amikor felkeltem és kinyitottam a szemem, a pókháló megint ott volt, sőt, nagyobb lett. Ekkor már rágugliztam, de mint mindennek, ennek is több oka lehetett. Az egyik például az, hogy a retina megsérült és az bizony vakságot okozhat. Ennek fele sem tréfa, így délután egy óra körül felhívtam az itteni optikust, hogy időpontot foglaljak szemvizsgálatra, de januárig be voltak táblázva. Felhívtam a windsori optikust, de ott sem volt időpont. Ellenben az ürge rendes volt és felhívta a figyelmem, hogy ezt azért jobb lenne minél előbb megnézetni, és hogy van szemklinika Windsorban. Rákerestem hát a szemklinikára, de pechemre már bezártak aznap és vasárnap zárva tartanak. Így maradt másnapra a megyei kórházban a szemészeti ügyelet.
Mínusz két fok volt aznap és verőfényes napsütés. A kórháznak eddig csak az ódon homlokzatát láttam és fogalmam sem volt, hogy mögötte hatalmas modern szárny húzódik. Az épület kihalt volt és hideg. Hárman voltak előttem, így azt hittem, ez hamar le fog menni, de tévedtem: két órát kellett várakoznom, mire a kitágított pupillámmal megvizsgáltak. Egy alacsony, törékeny, fiatal, de nagyon kedves csajszi volt a szemész és mondta, hogy mindent elmagyaráz.
Nos, a diagnózis: hátsó üvegtest leválás, azaz Posterior Vitreous Detachment (PVD). Ez azt jelenti, hogy az üvegtest (szemgolyó) egy zselés anyagból van és ahogy öregszünk ez veszít a rugalmasságából és elkezd vizesedni. Ahogy vizesedik elmozdul az üvegtest a retinától és meg is értheti azt, ami valóban vakságot okozhat. Hál' istennek, nem sérült meg a retinám, de az üvegtest mozgása miatt törés jellegű foltokat látok a szemem előtt állandó jelleggel. Fasza, akkor hogyan fogok én most fotózni? Azt mondta a doktornő, ne aggódjak, nem fog ez engem befolyásolni, nyugodtan csináljam csak. Állítólag az agy egy idő után 2 héttől 6 hónapig terjedően kikapcsolja ezeket a foltokat, ignorálja és nem fogom már látni őket. Mondtam a doktornőnek, hogy soha életemben nem hallottam erről a dologról. Azt mondta, sajnos, az öregedés és az erős rövidlátás okozhatja ezt és ugyebár én borzasztó rövidlátó vagyok - no meg öregszem is. Mondtam, a család tele van rövidlátóval, de senkinek nincs ilyen problémája. Remek, hogy én nyertem ezt el. Kezelni nem lehet, és a „jó” hír az, hogy előbb utóbb a jobb szememben is elő fog jönni. Akkor azonnal kell menni vizsgálatra. Állítólag meg lehetne műtetni, de az kockázatos és után szürke hályog alakulna ki, amit egy második műtéttel távolítanának el. Tehát nem lehet igazán mit kezdeni vele...
Bár örültem, hogy nem azt közölték, hogy másfél évem van hátra, mégis elszomorít a dolog, hiszen azért az életminőséget befolyásolja. Nos, azóta eltelt két hét. Még mindig nem látok tisztán, de már csak egy kis fekete folt maradt a hosszú pókhálóból. Remélem, hogy hamarosan ez is eltűnik.
Mi jön még...? Esküszöm, több egészségügyi problémám van, mint Billnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése