Levezetés

Leginkább azért írom ezt most, hogy kijöjjön belőlem az, amit érzek, és hogy megálljam, és ne keressem Őt. Iszonyatosan hiányzik. Hiányzik a hangja, a lénye, a nevetése, az optimizmusa, az ölelése. Majd' belegebedek, olyan nagyon szeretnék vele lenni. Francokat! Szeretném vele a hátralévő életemet leélni. De 99 százalék, hogy ő nem akarja...  Mégis gyertyát gyújtok, belenézek a lángba, és a jó ég tudja, kihez, de fohászkodni kezdek. Kérem, hogy szeressen. Hogy Ő szeressen. Hogy úgy szeressen. Nem görcsösen, mint akár egy éve kértem a szerb sráccal kapcsolatban. Nem. Tiszta szívvel és őszintén. És azt is elfogadom, ha a sors nem adja meg. Mindegy. Mert úgy lesz, ahogyan lennie kell. De attól még iszonyatosan hiányzik... és szeretem.