Amióta az eszemet tudom, mindig is zuhanyoztam. Valamiért a zuhanyzást tartom hatékonynak, felpezsdítőnek, alaposnak. Sosem szerettem magam meleg vízben áztatni, még jacuzziban sem bírom sokáig. Nem tudom, ez miért van.
Amikor nemrég fájt a derekam, azt olvastam, hogy ez azért is lehet, mert az ember szó szerint belemerevedik valamibe, túlságosan merev, nem tud lazítani. Mi több, az ilyen emberek rendszerint zuhanyoznak, képtelenek lazítani, elengedni magukat egy kád forró vízben...
Paff. Megkaptam a magamét már megint. Telitalálat. Annak idején, imádtam Leóval mécsesek fényénél órákat a fürdőkádban tölteni. Persze egy kezem tudom megszámolni, hogy erre hányszor volt példa - sajnos. Ma megfájdult a derekam. Emlékeztem arra, amit olvastam, és úgy éreztem, hogy az amúgy is hűvös, esős napon, jót tenne, ha kényeztetném magam egy forró fürdővel, és csak lazítanék a kádban mécsesek fényénél.
Meg is gyújtottam a gyertyákat és mécseseket, megengedtem a forró vizet, majd beleültem a kádba. Nem telt bele öt perc, már minden bajom volt. Túl meleg a víz, elég volt, nem haladok a hajmosással, nem látok rendesen stb. Muszáj volt lefújnom az akciót. Hiába na, ez nem az én műfajom. Van, ami egyedül egész egyszerűen nem megy. Azzal, akit szeretek, megy. De egyedül? Képtelen vagyok rá. Hiába na. Ez egy ilyen műfaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése