Zacskó

Bárszéken, arccal az utcának ülve eszem az ebédemet. Odakint borult az idő, fúj a szél, s csak fenn, a magasban látni némi fényt. Gyenge a nap ereje ahhoz, hogy a felhőrétegen áttörjön. Autók jönnek mennek a Soroksári úton a komor, sötét, tavaszi napon. Egyszer csak tekintetem az útra téved. Az egyik autó kereke közül kireppen egy nejlonzacskó. Először sodródik az úttesten, majd a szél felkarolja. A zacskó megtelik levegővel, és hirtelen röpülni kezd. Felemelkedik a magasba az erős szélben, és már eléri a szemmagasságom, ami jelen esetben két emeletnyi, s onnan, a magasból figyeli a várost. Pillanatok alatt egyre feljebb és feljebb repül, már elérte az épület magasságát is, aztán egyszer csak kikerül a látókörömből. Vajon meddig szállhatott föl, milyen magasra? Vajon hol áll meg, s milyen tájak felett repül majd el? Eszem tovább az ebédemet, s azt érzem, szeretnék zacskó lenni a Soroksári úton...