"Bizonyára feltűnt, hogy kicsit femininnek hat, ahogy beszélek, de nem vagyok meleg."
:D :D :D Eszem megáll! Ilyet mondani egy interjún...
Szóval Simon megszervezte a bulit Readingbe, ahová jómaga már délután ötkor elment, hogy egy pubban megnézze a meccset. Engem ez nem érdekelt, így megbeszéltük, hogy este 7 óra körülre vagyok várható és majd értem jönnek a vasút állomásra. Nagyon örültem a gondoskodó hajlamának: megadta a telefonszámát és biztosított róla, hogy nem kell aggódnom, neki is el kell érnie az utolsó vonatot hazafelé, tehát együtt mehetünk haza Maidenheadbe.
Egész héten gyönyörű, tavaszias, enyhe idő volt, ám arra a szombatra lehűlt a levegő. Igaz, sütött a nap, de nagyon lehűlt a levegő. Okozott is fejtörést rendesen, hogy akkor mi az istent vegyek föl... Végül megoldottam: farmer, fekete alapon csillogó flitteres feliratú póló ("Angel"), fekete balerina, púder színű kardigán, púder rózsaszín csillogó keresztpántos kis táska, fényes öv, fekete sál, és a kis sötétkék, steppelt átmeneti kabátom. Nem akartam túlzásba esni, nem érdemes, ez a társaság nem nagyon ad a divatra. És mindenképp laposban akartam menni, ha esetleg táncra került volna a sor. Ez volt az a kombináció, amiről úgy gondoltam, hogy talán nem fogok szétfagyni benne, miután lement a nap.
Amikor megérkeztem Readingbe, hívtam Simont, aki azonnal felvette és pár perc múlva már ott is volt. Nem akartam elhinni: egy rövid ujjú ingben jött. Fázott is nagyon, mondta, hogy a kabátját a pubban hagyta. Vele volt Cheryl barátja, Neemon, aki egy nagyon szimpatikus és empatikusnak tűnő, műveltebbnek és a világra nyitottabbnak tűnő, s mint utóbb kiderült, ausztrál srác. Nem is tudtam, hogy ausztrál, pedig már találkoztam vele novemberben...
Egy hatalmas pubba mentünk, amitől elámultam. Több szintes pubot kell elképzelni, hatalmas kivetítőkkel és képernyőkkel. A meccs utolsó perceit még elkaptam, hallottam az üvöltözéseket mindenütt, ami alapján meg is állapítottam gyorsan, hogy ez nem az én világom... De mindegy, kell egy kicsit szocializálódni, és szökő évente egyszer csak kibírok egy iszogatós estét. Gyakorlatilag kérés nélkül kaptam a mojitokat, a srácok fizettek. Nem vártam el, kiváltképp hogy egy mojito 10 (!!) font, de azért jól esett a gesztus. Megismerkedtem mindenkivel: Leigh barátnőjével, Ellie-vel, aki egy nagyon karakteres, erős, ámde gondoskodó és kedves csajnak tűnik (nem is tudom ezek alapján, ki viseli otthon a nadrágot) és Majic, az új lengyel kolléga feleségét is. Ezen a helyen többnyire Neemonnal beszélgettem, akinek szófosása volt. Nem csodálom, Ikrek a drága. De cuki és jó volt, hogy valakivel lehetett értelmesen beszélgetni és hogy valaki megérti, mi az a honvágy... Ebben a pubban kaptam betekintést először az angol, buli outfitek világába. Te jóságos isten...! Hogy lányok, nők, csajok miket bírnak felvenni és azt hinni, hogy menő vagy szexi, elmondani nem tudom. A kollégák is kapkodták a levegőt, amikor elhaladtak mellettünk a mondjuk inkább, hogy pornófilmbe öltözött, nagyon, de nagyon nagy darab csajok. A kollégák szerint romák, azért öltöztek így. Hát nem tudom, én nem láttam rajtuk.
Innen egy másik pubba mentünk, aminek az volt a neve, hogy "Pavlov kutyája". Micsoda név! :) Ez a hely nem igazán nyerte el a tetszésemet, nem is maradtunk sokáig, kicsi volt és zsúfolt. Itt Simonnal beszélgettem.
Harmadik, egyben utolsó állomásunk a Purple Turtle nevű hely volt. (Akarva akaratlanul is eszembe jutott, hogy otthon a rímelő megfelelője a Lila Liba lenne - a L'art pour l'art társulat után szabadon.) Itt Neemon kiszúrta a csocsóasztalt, mire mondtam, hogy játszhatunk simán. Így játszottunk pár meccset idegenekkel (lengyelek, ázsiaiak), majd leültem beszélgetni. Sajnos pont akkor kezdtek jó zenék lenni, amikor indulnunk kellett a vonathoz. Karennel, Simon feleségével már a szórakozóhely előtt álltunk és vártuk, hogy Simon előkerüljön. Elég nagy sor volt, sokan akartak bejutni a helyre - ezek szerint valóban felkapott és kedvelt hely a Purple Turtle. Karen, aki enyhén spicces volt, szépen és kedvesen csacsogott egy picit a biztonsági őrrel, amolyan tipikusan angolosan, majd egyszer csak elüvöltötte magát kevésbé nőiesen, hogy "Husband....!" Hát én akkorát nevettem. Végül megjelent Simon, aki ekkorra már igencsak be volt állva, és gyakorlatilag cikkcakkban volt képes járni. Semmi más baja nem volt: nem hányt, nem volt agresszív, nem beszélt, nem üvöltött, nem énekelt. Egyszerűen csak bámult maga elé riadt arccal és mint egy kígyó, úgy ment előre.
Ez a séta az állomás felé adott mélyebb betekintést az angol éjszakai életbe és meg kell mondanom, nem akartam elhinni, amit láttam. Fiatal lányok, nők kis koktélruhákban, harisnya nélkül mezítláb magassarkú szandálokban, cipőkben, mindenféle kabát vagy kardigán nélkül... Nem, egyszerűen nem hiszem el, hogy nem fáznak! Jó, jó, hogy más a hőérzetük, és értem, hogy ez itt magamutogatás, hogy milyen szexin néznek ki, na de basszus, az éjjel 3 fok volt! Én épp jól elvoltam a fent említett toalettemben, de határeset volt így is a balerina miatt. Amikor másnap meséltem a Kedvesemnek, és mondtam, hogy legalább egy combfixet felvehetnének, az még szexi is, azt felelte: "Ezek azt sem tudják, mi az, mit vársz..." Hát lehet, hogy igaza van. Biztos vagyok benne, hogy London egyik előkelőbb vagy menőbb körzetében is máshogy lennének a fiatalok felöltözve. De mindig elfelejtem, hogy ez itt vidék, itt más a minőség...
A vonaton már Karen is kidőlt, így az állomás lépcsőin már két embert kellett támogatnom. Ami engem illet, az este folyamán kicsit bizseregtem az italtól, ami jól esett, de nagyon ügyeltem arra, hogy ne essek át a ló túloldalára. Tudom, milyen rossz másnapos vagyok, így nekem nem ér annyit az egész, hogy berúgjak. Arról nem is beszélve, hogy részegen, egy másik országban nagyon kiszolgáltatottan érezném magam. Az állomáson taxiba vágtam magam, és fél egyre itthon is voltam. Ennyi pont elég volt a bulizásból. Jól éreztem magam, jó volt megismerni a többieket, beszélgetni, játszani és egy kicsit ellazulni.
Rég készítettem magamról szelfit, a buli előtt csináltam egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése