Sétám során megálltam és elidőztem a zsilipnél, ugyanis éppen működésbe hozták és még sosem láttam ilyet élőben. Egy bárka és két jacht várt arra, hogy szintbe hozzák őket és folytathassák útjukat a Temzén. Le is kaptam gyorsan, itt látni, hogy nyitva a túlsó kapu és immáron egy szintben vannak. Amúgy elképesztő, hogy itt az idősebb korosztály, vagy akár a nyugdíjasok is megtehetik, hogy vegyenek egy egy ilyen bárkát vagy hajót (már akinek ez pálya természetesen) és hosszú hétvégéken (mint a mostani) vagy nyáron nekivágjanak és hajózgassanak a csatornákon, folyókon vagy épp a tengerparton. Mindenesetre jó látni, pozitívan hat.
Valamiért elbűvöl ez a sziget. Mindig a Wind in the Willows c. mese jut az eszembe. Na meg a Margitsziget, persze. Kiváltképp, hogy most körbe is sétáltam a szigetet, és amikor megláttam, hogy van madárház is, rögtön a Margitsziget ugrott be, ahol kis állatkert is van. Az itteni madárház nagyon pici, de akkor is a Margitszigetet juttatja az eszembe. A Ray Mill-sziget pici, de csodásan zöldellt és nagyon hangulatos. Szeretnék egyszer itt piknikezni...
A cég Service Delivery feje egy koreai származású, valószínűleg amerikai (senki sem tudja igazán) nő, Sunny, aki vagy 10 évet dolgozott a cég genfi központjában (ahol a Kedves is dolgozik), majd két éve ide küldték, hogy tegyen rendet. Belevaló, vagány nő. Sunny Bourne Endben lakik és azt mondja, hogy "I have found my little piece of heaven in Bourne End..." Érdekes, de csöppet sem lep meg, hogy így érez Anglia egy falatnyi falvacskájában, bár Genf után nem hittem volna, hogy neki ez az ország bejön.
A sziget másik oldalán sétáltam vissza, ahol a Temze egy csöndes kis ága folydogált. A túlparton csinos kis házikók, üde, zöld fák és fű, kacsák ringatóztak a vízen... Ahogy elnéztem, úgy éreztem, ez meg itt az én "little piece of heaven-em..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése