Nehéz leírni azt, ami most következik. Május 18-án GMT szerinti 20:45-kor szálltam föl a British Airways járatával Budapest felé, vagyis CET szerint 21:45-kor. Már vagy egy órája repültünk és én elszenderültem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt pár év katasztrófái és támadásai után nem félek. Azóta mindig bennem van az, hogy bármi megtörténhet, velem is.
Úgy éreztem, elég mélyen aludtam, amikor is egyszer csak belém villant valami és a testem összerándult. Hirtelen az a gondolat kúszott be, hogy vajon milyen lehet az, amikor egy repülő a tengerbe zuhan, hogy vajon ott az emberek a vízbe csapódva megfulladnak, vagy már előtte meghalnak. Fogalmam sincs, honnan jött eme szörnyű gondolat. Felriadtam és gyorsan igyekeztem másra koncentrálni.
Május 19-én reggel 8-kor ébredtem. Elküldtem az sms-t a parkolás miatt, majd felmentem az Index.hu-ra, hogy megnézzem az aznapi időjárást. Ledöbbentem és a telefon majdnem kiesett a kezemből, amikor megláttam a szalagcímet az egyiptomi gépről, ami a tengerbe zuhant. Gyorsan és kétségbeesve végigfutottam a cikket és láttam, hogy még az időpont is majdnem stimmelt, kevéssel utána történt a katasztrófa, hogy landoltam.
Nem tudom, mi ez. Persze, lehet, hogy csak szinkronicitás, de inkább úgy érzem, hogy megéreztem valamit. És ez már a második eset rövid időn belül, lásd Brüsszelt... Nem, nem vagyok látó, vagy ilyesmi, de valami működik bennem. Csak arra tudok gondolni, hogy itt kint annyira lenyugodtam, hogy fölerősödtek a vevőkéim. Mindenesetre amint olvastam a hírt, majdnem elsírtam magam és megijedtem. Félelmetes ez az egész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése