Két hónapja nem volt hétvégém, két hónapja meg sem állok, két hónapja nem pihentem. Nagyon szerettem volna már reggel ébresztő nélkül felébredni, vagyis addig aludni, amíg jól esik. Úgy éreztem, a végkimerültség határán vagyok. Mégis, most szombaton nem volt semmilyen program, a kullancs-szezon pedig most éled. Így hát erőt vettem magamon, és e reggeli bevásárlás után (muszáj volt, hiszen pünkösdkor minden zárva) elindultam a kutyával az állatorvoshoz.
Ha az ember nem nyitásra megy, akkor esélye sincs emberi időben végezni. Rengetegen voltak. Így jártunk, állapítottam meg. De muszáj volt kaját venni a hétvégére, mert hűtőm többnyire brideget jones-i állapotokat mutatott. Ahogy így vártunk, összebarátkoztam egy szőke csajjal, akinek az arcberendezése hasonlított Udvaros Dorottyáéhoz. Egy antiszociális (értsd csak emberekkel foglalkozó), nyolc éves, szenzációs angol bulldogja volt, aki Vilmos névre hallgatott. Eszméletlen jó fazon volt! Akkor az ember észre sem veszi a várakozást, ha jó fej kutyások és macskások vannak a váróban. Volt egy két beszólás, amin majd' szétröhögtük magunkat, és persze mindenkiről kiderült, hogy szokta a kutyáját "szinkronizálni" - vagyis kimondjuk, hogy a kutya arckifejezése alapján éppen mit mondhat, gondolhat. Hiába, minden kutyás lökött egy picit... :) Aztán az egyik gazdi mondta, hogy a múltkor olvasta, hogy a kutya mindig egy irányba csóválja a farkát, de a gazdinak a másikba. Lelkesen rávágtuk, hogy ezentúl figyelni fogjuk.
Meglepetésemre kedvenc orvosom, azaz Guszti rendelt éppen. Nagyon szeretem. (Jaj, de kár, hogy nős, istenem...!) Kérdezte, hogy hány évesek is vagyunk. Mondtam, nyolc és fél. Leesett az álla, és azt mondta: "Nem tudom... nekem ő még mindig két éves." Igen, jól tartjuk magunkat, csak a pofin lévő ősz szálakon látszik az idő múlása. Megkérdeztem, hogy mitől lehet az, hogy néha ahogy áll a kutya a hátsó lába beremeg. Erre megkérdezte, hogy mennyit sétál az eb. Már a kérdés is rossz érzéssel fogott el, mert ugyanannyit sétálok vele, mint eddig. Az igaz, hogy a kemény tél miatt kevesebbet mentünk a szüzsére, és az is igaz, hogy nem vittem le futni már egy ideje, mert pont azt hittem, hogy a futástól remeg a lába és kímélni akartam. Hát nem így van. Az öregkori ízületi problémákat a jól karban tartott izomzattal lehet ellensúlyozni. "Ne kíméld azért, mert már nem fiatal! Tessék megmozgatni!" Így hát orvosi javaslatra újból viszem a kisasszonyt futni, a hétvégére pedig beterveztem szigeti sétát is. A hirtelen mozgásoktól kell óvni (pl. labdázás), de a folytonos, egyenletes mozgás az javasolt. Na bumm. Még jó, hogy rákérdeztem, magamtól tuti, fordítva csináltam volna mindent.
A Lyme-kór elleni oltással, fülpucoló folyadékkal és Frontlinenal a zsebemben távoztunk. Szeretek gondoskodni róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése