SSC

SSC. Azaz Shared Service Centre. Egy ilyenben dolgozom. Az előző munkahelyhez képest nem mondom, nagy minőségi változások vannak. A múlt héten lett végre saját asztalom, egyelőre nagyon jó helyre kerültem: ablaknál ülök, ami a szemem miatt örvendetes, ráadásul a Dunára nézek. Néha el szoktam bambulni, ha van egy perc üres járatom. Előttem a Nemzeti Színház gyepe, ahol egész nap kutyusok labdáznak, fogócskáznak. Jó elnézni őket. Ilyenkor összeszorul a szívem, hogy bárcsak én lennék lent a sajátommal... Különösen akkor, amikor egy angol szettert látok a labda után futni.
Aztán ott vannak a vadkacsák, amik a Nemzeti Színház medencéjéből szállnak föl majdnem függőlegesen. Kicsit vicces látvány, hogy nem a Dunában pancsolnak, hanem egy mesterséges vízben.
Hajók, uszályok jönnek, mennek... A csepeli HÉV zöld csíkként húz el előttünk... az Infopark fölött szivárvány van...
Amint ezeket mind érzékelem, gondolatok és érzések kavarognak bennem. Továbbra is tartom, hogy abból a szempontból is jobb a multi, hogy itt nem alázhatják meg az embert úgy, ahogyan tette azt a tulajdonos srác az előző helyen. Egy multinál félnek, hogy beperli őket az ember. Kényelmet ad, kellemes munkakörnyezetet, van egy csomó juttatása, szakmailag lehet fejlődni és még ki tudja, hány előnyt lehet felsorolni.
Amit viszont a kis cégtől nem lehet elvitatni az az, hogy a munkafolyamatokra és az üzletmenetre sokkal jobban rálátni. Az is előny, hogy családiasabb, az emberek jobban figyelnek egymásra. Hogy nem annyira merev és kötött, mint egy multi stb.

Az ember mindig úgy érzi, hogy a soha nem lesznek olyan jó kollégái, mint az előző munkahelyén. Aztán ez idővel változik. De most hiszem, hogy annyira közvetlen, barátságos kollégáim, mint az előző munkahelyemen voltak, nem lesznek többé. Jó, voltak hibáik, de kinek nincs? Annyira szabadnak nem hiszem, hogy valaha is fogom érezni magam, mint ott éreztem. Önmagam lehettem. Na ez mind az előnye még a kisebb cégnek, pedig egy szavam nem lehet sem a munkatársakra, sem pedig a cégre.

Megfigyeltem, hogy amikor új munkahelyre kerülök, pár hét után rám jön az a poén, hogy az egész olyan, mint egy álom. Mintha az ember azt mondaná, hogy rendben, eljöttem tőletek (előző munkahely) egy kis időre, de most már visszamegyek, ez csak egy kis szakmai kiugrás volt, egy tréning. Na ez az, amit nem lehet ugye eljátszani. Ma belegondoltam, milyen lenne újra a régi helyre bemenni és ugyanazt csinálni mint 3,2 évig.... :-S

Ez az egész amúgy egy nagy játék: mindig az aktuális igényhez mérten váltogatja az ember a munkahelyeit. Hol kicsihez akar menni, hogy nyugta legyen, hol nagyobbhoz, hogy fejlődjön szakmailag, hogy stabil helye legyen, hogy ne packázhassanak vele. Ördögi kör, egy csikicsuki játék.

Lehet, hogy ezért nem kéne Dunára néző asztal: az ember emiatt elmereng és ilyeneken töpreng...