Már egy ideje töprengek azon, hogy milyen érdekes is a világ abból a szempontból (is), hogy az emberek egy része a múltat kutatja, a másik pedig a jövőt. Az ember azt gondolná, a jövő kutatásánál nincs fontosabb, vagyis hajrá űrkutatók, hajrá NASA, hajrá gyógyszerészek, technológusok, mérnökök... Ugyanakkor itt vannak azok, akik mondjuk az ógörög nyelvet tanulmányozzák, vagy régészek, vagy valamit a múltból akarnak megérteni. Az ember mondhatná, hogy ők kevésbé hasznosak, hiszen miért visszafele tekintenek az időben. De úgy gondolom, ez is fontos. Mert ezen a világon élünk, s olyan érdekes dolgokat rejthet a múlt. Mi több, lehet, hogy hozzájárulnak a régészeti és egyéb kutatások a jövőhöz is...
Ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a jelenben dolgoznak. Talán ők vannak a legtöbben. Ők tartják mozgásban a földön élő embereket.
Azon is elgondolkoztam, hogy milyen egyenlőtlen az eloszlás és óriási szakadékok vannak emberi sorsok, életek között. Persze, a végén gondolom, hogy így van meg az egyensúly, s minden így van rendjén. De mégis. Van, akinek megadatik az, hogy városban éljen, tanuljon, a legmodernebb műszaki eszközöket használja, repüljön stb. És van, aki egész életében mondjuk Szibériában él egy jurtában, egy kis közösségben, és azt sem tudja, mi az, hogy laptop, facebook, infralámpa... Gondolkozom, hogy annak az életnek mi lehet az értelme... Gyakorlatilag a folyamatos túlélés, a vadászat az élelemért és a szaporodás. Valahol csodálatos, hogy megmaradt a világ több részén ez a természetközeli állapot és élet, és így is lehet kiteljesedett életet élni. Valahogy mégis elképzelhetetlen számomra, aki civilizációban nőtt föl. Én nem tudnám elképzelni, hogy ne használjam az agyam, hogy ne kommunikáljak a világgal, hogy ne használjam a technika vívmányait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése