Mikulás-nap

Amikor nyáron Lacinál jártam Zsolt miatt, jobban mondva azért, hogy helyrehozzon, akkor közölte, hogy a télen, egészen pontosan Mikulás-napon jön majd egy férfi, aki az én párom lesz és hogy két gyerekem lesz. Hogy jön majd utána még két másik fickó is, akik megingatnak, de a mikulás-napinál fogok maradni. Döbbenten néztem rá és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek vissza, hogy mindezt ő honnan veszi. 

-Ezek a rezgéseid, Drágám. - hangzott a válasz. 

Azóta töprengek, hogy vajon a jóslata beválik-e, vagy sem. Bevallom, a nyár folyamán gyakran türelmetlen voltam és alig vártam, hogy elérkezzen a nagy nap. Kíváncsi voltam, hogy az élet kit és mit dob nekem, milyen sorsot szán nekem. 

Aztán tegnap érdekes dolog történt. Bénáztam egy riporttal, mert a Boxi-t lecserélték BO4-re, vagy mi az ördögre. És nem futott le a riport, ami máskor le szokott. Türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen a riporting csapatból az a srác, aki sréhen ül velem szemben, aki már cseten számtalanszor segített. Odamenni eddig nem mertem hozzá, mert ő is nagyon csendes és visszahúzódó, mint én. Egyébként fiatalabb nálam, és állati jóképű, ragadhatnak rá a csajok, az tuti. Amikor pár hónapja a céghez jött, el is könyveltem magamban, hogy biztosan nem az én fajtám az esete, másrészt meg ugye nekem alsó hangon +8 év kell hogy legyen a pasi javára, tehát a fiatalabb példányok csak esztétikai élményt nyújthatnak nekem, mást nem. 
Szóval vártam, hogy beérjen. Beért. Rácseteltem, hogy gáz van, sürgősen kell segítség. Segített. Aztán azt vettem észre, hogy beszélgetni akart, hogy csak mondta, mondta... akkor is, amikor én már nem írtam semmit. És aztán valahogy úgy éreztem, nekem megnyílik. Rá is kérdeztem. Egyszer csak megkérdezte, hogy tudom-e, hol ül, és ő ki. Mondtam neki, persze, de akkor ezek szerint ő nem tudja, én ki vagyok. :-) Aztán nagy nehezen leesett a húszfilléres, és beazonosított. A legnagyobb meglepetésemre lehívott sétálni és beszélgetni. Időt kértem, mert éppen call-om lett, előtte pedig készülnöm kellett rá. Furcsa volt, mert ahogyan készülődtem, és dolgoztam, közben arra gondoltam, hogy megkérdezem, hogy van, de megelőzött. :-) Kérdezte, mit csinálok. Azt feleltem, hogy éppen rá gondoltam. :-))
Lassan eljött a fél öt, amikor is készen álltam a sétára. Olyan volt ez az egész, mint egy randi. Itt van már fél éve, és egyszer nem beszélgettem vele. Aztán ahogy sétáltunk és beszélgettünk, lopott pillantásokat vetettünk egymásra, amolyan félve merészkedtük megnézni a másikat. Az egyik fa alatt megfogta a könyökömet, hogy arrébb húzzon óvatosan, hogy az esőcsepp ne essen rám. "Hm..." - jegyeztem meg magamban halkan. Sokat akart sétálni. Tudtam, hogy most nyílik és hogy próbál barátkozni kollégákkal, de mégis másnak éreztem a közeledését (aztán persze lehet, hogy tévedek). Éreztem, hogy fiatalabb nálam, de azt nem gondoltam, hogy ennyivel. Istenem, 9 nap múlva lesz 27 éves... Hjaj, ez most még talán elmegy, de amikor én 40 leszek és ő 33...? Ahh... Amikor visszaértünk, picit még bent volt, majd összepakolt és hazament. Ahogy elhaladt előttem, lopva felém pillantott és a kezét óvatosan, épp, hogy maga elé téve integetett, olyan volt, mintha titokban csinálná. 

Furcsa, de valahogy megérintett ez a fiú. Nem is tudom, talán a lelkemre hatott. Amikor megtudtam, hogy Nyilas, fogadni mertem volna, hogy Bak Holdja van, és ezért ennyire óvatos, zárkózott és ezért találja meg velem a hangot. (Bak Hold, azaz a Holdat a Szaturnusz uralja a föld jegyben, az én Holdam a Szűzben, azaz másik föld jegyben van, és együtt áll a Szaturnusszal... na innen a hasonlóság.) Persze megnéztem, és el is találtam... 

A villamoson végig ő járt a fejemben, na meg persze Paul, akivel a call-om volt aznap, és akivel magyar röpdolgozatot írattam. :-)) De aztán leszálltam a villamosról, és azon tűnődtem, hogy vajon mikor találkozom újra ezzel a gyönyörű, ifjú titánnal... hogy milyen rosszkor jön az, hogy ma, azaz szerdán szabin vagyok, pont most, amikor kivételesen szívesen mennék be dolgozni... Aztán megállapítottam, hogy csütörtökön már látom. "Csütörtökön?? De hisz az Mikulás-nap!" Hasított belém a felismerés. "Jézus... csak nem ő lesz az...?"