Nagyon rég döntött le a lábamról ennyire egy megfázás. Folyamatosan tüsszögök, köhögök, percenként orrot fújok, könnyezik a szemem... A torkom még nem fáj, de kapar. Érzem, hogy nem jó fent lenni. De feküdni se, mert akkor meg köhögök. Enni sincs nagyon kedvem.
Lehet, hogy ez az állapot hozzájárult a mai negatív hozzáállásomhoz. Azon keseregtem, mekkora marhaság azt gondolni, hogy majd ő meg én... Ugyan. Ezt már a Németországban töltött egy évem alatt is láttam a 20 éve ott élő, orosz nőn, Idán is, hogy sosem tud teljesen beilleszkedni, mert nem ott nőtt fel. Hiába Deutsch-Russin, vagyis oroszországi szász, és hiába van német férje és 2 gyereke, nem lesz más sosem, mint aki. Mondjuk nekem nem is célom, csak hát ijesztő, hogy az ember nem ért meg mondjuk poénokat. Ha nekem itt valaki felidéz egy ezer éves Antal Imre paródiát, jót röhögök, mert tudom, mi az. De aki mondjuk pár éve él Magyarországon, az nem biztos, hogy vágja...
A másik pedig a meló. Most valahogy nehezen tudom elhinni, hogy sikerülni fog. Pedig tudom, hogy piacképes a cv-m, és volt is már visszajelzés UK-ből. Töltöm föl az anyagomat multik adatbázisába, jelentkezek online, elképedek, hogy sok multinak a központja ott van, ahol Ő lakik és ahol a mi cégünk UK bázisa van (olyan lehet, mint nekünk Budaörs)... Szóval csak töltöm, csak töltöm föl a cv-ket és a motivációs leveleket, de most valahogy nincs mögötte hit. Remélem, kialszom holnapra és újult erővel tudok neki állni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése