Valamiért nagyon erősen érzem, hogy gondol rám és hogy hiányzom neki. Ezzel én is így vagyok. Enyhe túlzással a falat kaparom, annyira hiányzik és beszélnék vele. De nemcsak beszélnék vele, hanem egész egyszerűen vele akarok lenni. Azért, mert annyira jó vele lenni... Behunyom a szemem a villamoson. Szinte látom magam előtt, ahogy suhan a városban a kocsijában - egyedül, vagy valamelyik barátjával, szinte mindegy is - és ahogyan stíröli a csajokat az utcán. Ott egy szép láb, amott egy csinos frizura, és Ő csak mosolyog, és hangosan dörmögi maga elé (vagy a barátnak) a mondatot, ami nagyon is jellemzi őt: "Az összes nőt meg kell kúrni." Nem leszek ideges ettől (legföljebb csak fáj, mert én vagyok az egyetlen nő, akit nem "kell" megkúrni... és ez diszkriminációként élem meg, mintha valami selejtes nő lennék, vagy leprás, és fejem verem a falba, hogy miért épp én vagyok a kivétel...?!), s becsukott szemmel elmosolyodom. Mert ez a mondat is annyira Ő...Borzasztóan hiányzik. Kinyitom a szemem, és nem tudom, miért, de ilyenkor mindig olyan autókat látok meg, amelyek rendszáma a vezetéknevének a betűit tartalmazzák: KJR, KJY, KRY, JRY, JRK stb. "Ah, még ez is!" - dünnyögöm magamban.
Este csak forgolódom az ágyban. Mostanában nehezebben alszom
el. Sosem volt gondom az alvással, és tulajdonképpen most sincs, csak
annyi, hogy még cikáznak a gondolatok a fejemben. S naná, hogy megint bekúszik... Látom magam előtt, ahogyan hosszú hallgatás után újra látjuk egymást, mint valami két idétlen ovis, és ahogyan nagyon erősen és nagyon hosszan megöleljük egymást. Szememből legördül egy könnycsepp... Nagyon fáj, nagyon hiányzik, legszívesebben azonnal szólnék neki, de nem lehet... Ő nem akar engem, és ezt el kell fogadnom. Nehezen, de megnyugszom. Még mindig azt látom, és már már érezni vélem, hogy a karjaival ölel - nagyon szorosan. S ettől az érzéstől lassan elalszom végre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése