Utazás Poirot-val

Mindig is szerettem a Poirot sorozatot, ezért is vettem meg az összes epizódot dvd-n. Valahogy megnyugszom tőle. Tetszik a kor, amelyben játszódik. Akkoriban még volt illem, a férfiak még férfiak voltak, a nők pedig nők. Akkoriban még létezett igazi elegancia, társásági élet, kultúra. Szeretem nézni a ruhákat, az Art Deco bútorokat és a Bauhaus házakat a filmben, ahogyan a vidéki angol kúriákat és birtokokat is, vagy az angol tengerpartot, vagy éppen Szíriát, Mezopotámiát, Egyiptomot, ahová az akkori angolok vakációzni jártak. Tetszik, ahogyan megjelenítik az európai kulturát a Közel-Keleten, ahogyan a két világ összeolvad. Bámulattal nézem, ahogyan az európai nők tökéletes megjelenéssel, világos szafari ruhában, kalapban, tarka kendőben sivatagi kiránduláson vesznek részt, és tűnődöm, hogy vajon a valóságban is így nézhet ki ott egy ember? Úgy értem, hogy nem izzadna le, nem lenne koszos a ruhája két perc alatt? A filmen a sivatagban is fúj a szél, ami persze szárít, ez oké. Na de azért csak 40-50 fok lehet ott... Eszembe jut, hogy ez csak film, ahol minden szép és jó... De naív vagyok! Mégis jól esik képzeletben szárnyra kelni és elutazni ezekre a titokzatos és bűvös helyekre. Azt hiszem, ha nem lennének szeretteim, a veszély ellenére neki vágnék és megnézném Marokkót, Szíriát, Örményországot és a volt szovjet tagállamokat, mert nagyon érdekel. Vannak képek, amelyen egész egyszerűen megbabonáznak. A sarki gyrososnál lévő fénykép is erős hatással volt rám. Nem bírtam ki, megkérdeztem az üzletvezető asszonyságot, hogy mit ábrázol, aki tört, de nagyon jó magyarsággal elmondta, hogy a szülőhazáját, Örményországot, pontosabban Jerevánt, háttérben az Ararát-heggyel.

Na de térjünk vissza Poirot-hoz és a filmekhez. A Mezopotámiában játszódó részben a férj megöli a feleségét, akit állítólag roppant mód szeretett. Miért, kérdem én, ha annyira szerette? A végén azt mondta, hogy azért, mert nem lehetett a másik férfié, akibe a felesége beleszeretett. Hm... én biztosan nem azt nyírtam volna ki, akit szeretek, hanem azt, aki konkurenciát jelent számomra. Rá kell jönnöm, hogy megint naív vagyok... Akkor egyértelmű lenne, hogy ki volt a tettes, hiszen nyomós indítékom lenne. Na de akkor is...

Nézem a tájat, a karavánt, a csipkés, arab ablakokat, a sivatagot, a tevéket, a fényeket, és a hangulata magával ragad. Képzeletben én is ott vagyok és bejárom ezeket a mesés helyeket.