...under my skin

Megfigyeltem, hogy néha sokkal jobb, ha az ember befelé figyel. Arra, hogy belül mi zajlik. Miközben épp a postára igyekszik az ember, vagy nyomorog a villamoson, vagy egy fáradt nap után végre leül otthon, akkor hogyan érez az ember, ez számít . Előjönnek képek, emlékek, mondatok, hangok, érintések, érzések, és csak azt érzem, hogy bennem él. Mintha a lénye benne lenne a bőröm alatt a kis lábujjam hegyétől a fejem búbjáig. Milyen érdekes... ezt már Frank Sinatra is megénekelte... „’Cos I’ve got you under my skin...” vagyis, „mert a bőröm alatt vagy”. Szóval bennem van, és így rohanok a postára, így ülök a villamoson, így pihenek otthon. És érzem minden rezdülését. Érzem, mikor gondol rám, érzem, mikor hiányzom, érzem, mikor van rossz kedve. Hogy hátborzongató lenne mindez? Nem hiszem. Inkább ritka az, amikor valakire ennyire ráérzünk, amikor valakivel ilyen szoros lelki kapcsolatban vagyunk.